Az el nem fogadott versek...

 Éva őszi dala

Éva, az én jó barátom,

Legjobb lélek hét határon,

Szomorúan, csendesen,

Rugdos faleveleket…

Mondom, ne csak levelet,

Szél fútta lepleket,

Rúgjál rögtön köveket,

Szép cipővel, hegyibe!

Mikor szóba áll velem,

Szemét harmat hunyja le,

Mesél, mesél szörnyeket,

Csendes, hulló könnyeket… 

Mondom neki, ne sírj,

Ne bőgj, ne rémíts agyon!

Egy régi őszön avart rúgtam,

S azt most visszahallhatod…

„Fullasztó, poros nyár, vad sóhaj,

Vége van! Láss megint!

Kezdheted újra élni

Elejéről, ízlés szerint.

Ha vesztettél, tán kellett,

Hogy lyukas legyen zsebed,

S az ősz alkalmas arra,

Mi fontos volt, beszerezd.

Ha elhagytak, tán kellett,

Hogy koppanj egy kicsit,

Cinkosként nézz magadra,

Hű barátként, megint.

Sétálj a lemenő napban, 

Hasalj katicás fűben,

Fürdőzz nagy habos vízben,

S magányra fenyőfát ölelj!

Olvass mást, tedd el az Anna Kareninát!

Dugd el a bőgős filmeket,

Mesét nézz, Pán Pétert, Jégvarázst!

Verd be a szögeket,

Tiplit fúrj a falba,

Helyetted nem fúr, farag, kalapál,

Sem James Bond, sem Bill, a Király!

Mindent meg tudsz oldani,

Nem kell mankó, sem kétely,

Minden úgy van, ahogy jó,

Minden elölről kezdődik el.

A csellengő, lomha fény viccel,

Egy kicsit megpihen veled.

Mondom, minden úgy van,

Ahogy lennie kell veled… ”

Így mondtad, akkor, Éva…

Nem kell mankó, sem kétely,

Minden úgy van, ahogy jó,

Minden elölről kezdődik el.

A csellengő, lomha fény viccel,

Egy kicsit megpihen veled.

Mondom, minden úgy van,

Ahogy lennie kell veled…

Ármányos

Ármányos árnyékban

Árnyakkal árnyaltan,

Ármány sző árnyékot

Árnyaltan, vágyakkal.

Árnyékból árnyékba

Ármány lép árnyasba,

Árnyasban árnyaltan

Ármány száll ármányra.

Ármánynak árnyéka

Árnyasban árnyaltan,

Árnyasból, ármányból,

                                                             Árnyék lesz, árnyatlan.

 Otthon, Édes Otthon

Home, My Sweet Home,

Levendulás kis táblán,

Szíved elolvad,

E tüll lilaság láttán.

Nekem is tetszik,

Odavagyok érte,

Magam is csinálnék

Levendulás képet.

Azt írnám rá, otthon,

Ha már így érzem,

Otthon Édes, Otthon,

Levendulás képen.

Divat, hóbort vagy trend,

A világ kifordult sarkából,

Magyar zenészek

Angolul szólnak a rádióból.

Angol néven játszanak,

Tán, meg sem jegyzik őket,

Szövegük homályban,

S elvesznek örökre.

Minden angol lelkében

Édes, a My Sweet Home,

Nekünk, az Édes Otthon,

Mégis másképpen szól…

Írj, alkoss, zenélj,

Játssz, magyarul magyarnak!

Neveld népedet szíveddel,

Versekkel, dalokkal!

Hisz bármilyen híres vagy,

Valahol angolul,                                                                                        

Érteni, dúdolni

Így fognak, magyarul…

 Úton, útnak lenni

Ereimben, néha meglepő csendesen,

Araszol tüzes vér erővel, nesztelen,

Ha olykor elbukom, netán orra esem,

Melegít, ráncba szed, mielőtt felemel.

Az Ég ide spájzolt a Földre,

Jókedvében hintett rám életvizet,

Úgy cseperedtem saját ötletem szerint,

Ahogy fejeltem félfákba újra s megint.

Én úgy hittem tökéletes világom,

Tanuló időm ragtapaszokkal teli,

Merengtem sok furcsa, énközpontú álmon,

Míg nem álom lettem, ó, de nem bánok semmit…

Én azt hittem, hogy jól hittem,

Hogy úgy hittem, hogy elhittem,

Úgy tudtam, csak így szabad,

Az életünk csak egy falat…

Ceruzát rágcsálva fogalmaztam vágyról,

Pillanatokban rekedt utazásról,

Igyekeztem megőrizni, másnak,

Nem más kárán tanult tapasztalásnak…

Egyszerűen tudni véltem, ennyi,

Balgaságból írni, számot vetni,

Hogy száz év magányból hova vezet

Teremtéssel a képzelet…

Hittem egy tökéletes világot,

S lett barázdamély hegekkel teli,

Üldözött sok furcsa, én központú álmom,

Míg felébredtem, kell úton, útnak lenni…

Én azt hiszem, hogy jól hittem,

Ha azt hittem, hogy elhiszem,

Hogy úgy tudtam, hogy így szabad,

Az életünk csak egy falat…

Ünneplem hát, félúton, magam,

Hogy megértem, saját agyam,

Köszönöm, hogy kaptam hozzá kalapot,

Testet, szívet és lelki alkatot.

Én azt hiszem, hogy jól hiszem,

Ha azt hiszem, hogy elhiszem,

Hogy úgy tudom, hogy így Szabad

Az Életünk, csak egy falat…