Összes oldalmegjelenítés

2012. március 24., szombat

Akrosztichon

Én sem tudtam pontosan, hogy ez milyen irodalmi műfaj, elolvastam a lexikonban. A feladat az volt, hogy egy balatoni település neve jöjjön ki a sorok kezdő betűiből, ne szerepeljen benne a helyiség név, de felismerhető legyen. Lássuk!

Mint...
Bolondokházából menekülő
Alvajáró halandó,
Leszállok a vonatról, - s végre
A lábamról, más "rokon"...
Te hívtál, kértél, csábítottál
Olyan híven, s oly sokszor:
Ne hajszold nappalba éjjed,
Fáradj hozzám, s lelj otthont!
Engedd gondolatodra szállni,
Nyugalmamat vérré válni,
Vess fenyőillatból ágyat,
E ringó tóból - élő vágyat,
S ölelő csendemmel kisimítalak...


Kikötőben

Felhőtlen égen járó s
Ostromló kalandor, elsőként
Nyerni indult s partot hódítva landolt.
Óda a propellerhez, s játéka a széllel,
Dicső emléke e repülésnek.


Lányi Antal megemlékezés
 (részlet Fonyód város honlapjáról)
           "  A korabeli újságokban is megjelent rövid hír, tömören, szárazon: 1911. augusztus 28-án Lányi Antal hadnagy elsőnek repülte át a Balatont, Badacsony és Fonyód között. De hogyan is történt mindez? Milyen előzmények után jegyezhették fel a krónikások ezt a szenzációs eseményt?
            Lányi Budapesten született 1886. december 27-én. 1906-ban avatták hadapród tiszthelyettessé, 1908-ban hadnaggyá nevezték ki, 1909-ben szolgálatteljesítés közben olyan súlyosan megsérült, hogy az orvosi felülvizsgálat alapján 1910. január l-jével mint „rokkant, népfelkelési fegyveres szolgálatra is alkalmatlant” két évi időtartalomra ideiglenes nyugállományba helyezték. Lakóhelyéül Nagyváradot választotta. Ekkor kezdett behatóbban foglalkozni az aviatikával.
            Már 1909-ben elkészítette saját kétfedelű siklóját és ezen repült először sikeresen. 1910-ben készítette el az első motoros repülőjét, és 1911-ben a második motoros változatot, egyesek szerint ezzel repülte át a Balatont, azonban megállapítást nyert az a tény, hogy Lányi hdgy. ebben az időben Rákoson híres oktató volt egy „Blériot" típusú egyfedelű gépen, és valószínűnek tűnik, hogy ezzel hajtotta végre ezt a bravúros, egyedülálló feladatot. Ez a gép sokkal biztonságosabb volt, mint a sajátja.
            Az átrepülés nagy szenzáció volt ekkor, melyet Badacsonyból-Fonyódra hajtott végre. Mindkét oldalon kíváncsi nézősereg követte a nem mindennapi látványt. A pilótát elismerően köszöntötték a két Balaton-parti településen, különösen nagy tömeg várta Fonyódon, ahol sikeresen végezte a leszállást.
            1911 augusztus 25-én szállították a repülőgépet Badacsonyba és innét készült Lányi, hogy 27-én vasárnap végrehajtsa az első balatoni átrepülést. Mivel a repülés ekkor a legnagyobb csodának számított, mindenki szerette volna látni a nagy szenzációt. Mind két oldalon már előre jó pénzért elkeltek a jegyek. Badacsonyba a legdrágább ülőhely hely 10 koronába, míg a legolcsóbb 3, illetve l koronába került. A korabeli újságok hirdetéseit átnézve tudjuk, hogy ebben az időben l korona volt egy liter tejföl, azonban negyven koronáért a strandon már egy szezonra vehetett kabin bérletet a fürdőző.
            Az átrepülés napján augusztus 27-én, azonban a viharos időjárás nem tette lehetővé a repülést, felszállt ugyan és körbe repülte a Badacsonyt, majd leszállt. Másnap, 28-án a nap már reggel korán ígéretesnek mutatkozott, mert a napsütötte tiszta égbolt reményt adott Lányi hdgy.-nak, és a segítőtársaknak a sikerhez. Délelőtt elvégezték a felkészülést, a gép teljes előkészítését, annak átvizsgálását. Délutánra már enyhült a nagy meleg és teljes volt a nézősereg.
            Lányi Antal a start helyen 17 óra 30 perckor felpörgette a motort, majd kisvártatva elstartolt. Billegve gyorsult, majd emelkedett. 50-100 m-es magasságban lehetett, amikor elhagyta a Badacsony partszakaszát, és még emelkedve 150 m-en repült a Balaton felett, Fonyód felé. Nyolc perc repülés után sikeresen földet ért a Balaton déli partján, itt, a mi Fonyódunkon, egész pontosan a mai Fonyódliget területén. A kíváncsi nézősereg nagy örömmel és tapssal fogadta a sikeres pilótát.
            Lányi Antal hdgy. ezt a bátor feladatot nem virtusból hajtotta végre, hanem a magyar repülők becsületének igazolására.
            Lányi Antal 1912-ben tervezte a harmadik, utolsó gépét Rákosmezőn. A magyar aviatikusok oszlopos tervezője és pilótája volt. Később 1914-től az I. világháborúban bátran, hősiesen harcolt, mint kitüntetett pilóta tiszt. 1915-ben előléptették főhadnaggyá, később századossá, majd 1919 után, civilként is pilótának és repülő-technikusként jegyezték.
            A fonyódi kikötőben álló emlékmű méltóképpen szimbolizálja Lányi Antal repülő nagyságát, magyarságát, bátorságát! Hangsúlyozzuk: hálával és tisztelettel gondolunk valamennyien Lányi Antalra, a Balaton első átrepülőjére! Bár a múló évtizedek gyengítik az emlékezést, és 94 év nem kis idő, de őt elfelejtenünk nem szabad! Ez az emlékmű álljon itt békében, minden magyar repülő emlékére, kik repüléseikkel a haladást és a hazát szolgálták.
            Legyen áldott Lányi Antal emléke! "

Ha erre járok, mindig elmegyek e helyre, nyár nem múlhat főhajtás nélkül. Így teljes a lelkem.


Fára szállás 3H-n
 A repülés hőskoráról szól Müller Péter: Madárember c. műve. Alapmű. Nem fogsz csalódni benne, ez nem Müllerre jellemző, igehírdetős, lélek elemző, spirituális hókusz-pókusz. Ez valami más. Igazi, izgalmas, valóságon alapuló regény. Hősei magyar pilóták, Kvasz, a mezítlábas pilóta emlékeinek segítségével kirajzolódik a kor, a küzdelem. Kvasz Andrásról kapta hivatalos nevét a 3H, azaz a
Hármas-HatárHegy repülőtere, ahol vitorlázók, siklóernyősök, sárkányok használják a légteret napnyugtáig, magasság korlátozással. Itt szokott gyakorolni minden szerelemese a légnek.... Itt készült a fotó is, egy elszúrt landolásról. A Góbé két idős pilótája a gép alatt röhögött, ücsörögve az ágon, hogy ezt jól elszúrták... A kép- emlék... Egy délután 3H-n.

2012. március 20., kedd

Tetemre (fel)hívás

E sorok szárnypróbálgatások. Magamban úgy neveztem el, "naív versek".

Tetemre (fel)hívás

Vadorzó, vaddisznólesen,
gondolt egyet, s legyen,
pontot tesz a vágtára,
száját lenyalja a pára,
céloz, lő és félsüket,
a vad már halkabban üget,
szabadsága menekül,
malackora jön felül,
megsebezve térdre hull,
s elegánsan kimúl...

A hadúr, e vadlesen,
vadul vadhúst sercent,
fejet levágva elhajít,
körmöt sárba taszít,
szőr-bőrt a fákra fel,
a húst inakra szeletel.
Lobogott az istenadta,
hisz hajnal hátrál a napba,
dolga egy volt, futni innen,
hússal piacolni frissen...

Rájöttem e tetthelyen,
(mi vizslaorrba szagot rejt),
köszvényre gyúr a hadúr,
lelkiösmerete nem trubadúr,
tolókocsira gyűjt a pára,
mivel nem kap csak úgy máma...
Sánta nyomán a vizslaorr
szagmintákban összefoly,
s az erdő temeti gyáván,
kit eddig rejtegetett árván...
Így történhetett, ez nem mese,
hisz azóta is, a hadúr,
vadul, vadhúst sercent más lesen...

Tavaszi álmok

....és akkor jössz 7határon, szakadt nadrágod, kamaszos sármod
vág mellbe, orrba, tép hajba, csapkod oldalba...
Várom a kezed beszéljen kezemmel,
fejed hajtsd mellkasomra,
s halld a vágta ritmustalanságát,
paroxizmusom gátlástalanságát,
olvadó jéghegyekkel úszva fázzunk!
(ó, majd együtt extrázunk, hipoxiázunk...!)
Hogy újra kóstold bőröm ízét,
hagyd az az izét, ami tünelke testemet fedi,
a finom port, mely ellepi,
és lapozd az anatómiámat,
tanuld meg újra a mámat,
végül oldj magadból ágyat,
melybe halkan süllyedek,
s Veled újra létezem....


(Fikció vagyok- mondja. Én is.)