Ez a történet nagyon-nagyon régen kezdődött. Egy hasonló időszakban, a Művelődési Házban tartottak egy vers estet, amin több szereplő, köztük Kovács Péter, Szécsényiné Kovács Ildikó és néhány iskolás gyermek szavalt, és ez nekem akkor nagyon jól esett, s azt gondoltam ki a fejemben, hogy ennek nem lenne szabad ilyen korán vége lennie...
Aztán telt-múlt az idő... Elutaztunk Gyomaendrődre, az első Netversfesztiválra, és az akkori megihletett, felturbózott lelkembe visszacsempésződött a gondolat. Kellene egy versmaratont csinálnunk... Az első este, mikor borozgatásra, beszélgetésre is jutott időnk a próba után, előálltam a nagy ötlettel, és Ildikó azonnal tovább fűzte... Már képzeletben meg is nyitottuk a tennivalós füzetet, és ötleteink, szálltak, lengedeztek a légben, lelkesedésünknél csak fáradtságunk volt nagyobb, de azt hittük meg tudjuk csinálni... Az idén már késő, majd jövőre. Majd azután. Valamikor... Talán, ott maradt a hitünk Gyomaendrődön, hogy mi ezt össze tudjuk hozni, meg tudjuk szervezni, sem az idő, sem az évek nem mozdították el a gondolatot, így ez az egész gyönyörű álom maradt.
Ez a tavasz, ez valahogyan más ígéretekkel csempésződött be az életünkbe... Dudáné Driszkó Adrienn szervezésében zajló Wass Albert -felolvasó esttel kezdődött, ami olyan sikeresnek bizonyult, s nyilvánvalóvá vált, hogy lenne rá igény, hiszen nagyon sok felolvasó jelentkezett, színes és tartalmas műveket hallhattunk, s akkor újra támadt bennem, hogy talán, igen, itt lenne az ideje... Kifelé haladtomban, én már tényként hallottam a beszélgetések foszlányaiból, hogy lesz egy versfelolvasó est is, s mert, aki kimaradt a felolvasásból, szeretne mégis egy-egy kedvenc verset bemutatni. Bennem olyan öröm áradt széjjel, és azonnal arra gondoltam, hogy teljesen mindegy, kinek az ötlete volt ez a termékeny gondolat, én benne vagyok! Azonnal arra gondolta, hogyan tudnék hozzátenni valamit, saját lehetőségeimben, hogy ebből legyen valami emlékezetes, valami maradandó, értékteremtő... Miután, már nem vagyok állandóan Dunavecsén, én csak abban tudtam felajánlást tenni, hogy képeinkkel, alkotásainkkal kidíszíthetnénk a termet, hogy hangulatában megfelelő hátteret adjon az alkalomhoz, a költészet ünnepére. Megkérdeztem Alkotársaimat, hogy lenne-e kedvük becsatlakozni, egy-két képpel, alkotással kiegészíteni az én felajánlásomat. Szinte azonnal igent mondtak, Rabi Juli a textil terveivel, Végh Mónika 3 festménnyel, Dániel-Szabó Ilona szőtteseivel, később csatlakozott Farkas Éva két képpel, és Braun Betti, aki gyöngyékszerei helyett rengeteg munkájával járult hozzá a sikeres díszlet készítéshez.
A szervezés lassan, de biztosan zajlott a háttérben, kis kreatív csapat próbálta összeállítani az egész arculatát. Hogy kinek az ötlete volt, az Irodalmi Kávéház, igazából nem tudom. Adrienn, mint főszervező, a DVKE vezetőjével, Tóth Józseffel végezte a munka nehezét, a kommunikációs és kapcsolati tőkét olyan sikeresen dolgozták össze, hogy ennek rossz vége nem is lehetett volna... . A Művelődési Ház Igazgatónője, a mindig háttérből inspiráló, elmét és szellemet mozgató Aranyi Gotti a lehetőségeket biztosította, a Művelődési Ház nagytermét és felszerelését, konyháját és díszlet alapanyagait, és munkatársainak segítségét és nagyon pozitív hozzáállását és megkaptuk az alkalomhoz, Szécsényiné Kovács Ildikó zseniális ötleteivel a program lebonyolításban, háziasszonyi szerep vállalásával és csodás asztal tervével vállalt részt. Az önkéntes felajánlások, kávéfőzőgép, sütemények, csészék és poharak, teák és az igazi kávéházas hangulatot megteremtő terítők, csipke futók, élő virágok és vázák is megérkeztek, s e tökéletesen önzetlen összefogásból megnyitott az Első Irodalmi Kávéház - Dunavecsén.
 |
| Rabi Julianna -textil terveivel insiráltak |
 |
| Végh Mónika, Farkas Éva és az én munkáim |
 |
| Dániel-Szabó Ilona szőttesei a népballadák világába kalauzoltak el |
 |
| Készülnek az asztalok |
 |
| Gyülekező a vers felolvasásra |
 |
| A kis asztal |
 |
| Dániel-Szabó Ilona és Kovács Péterné, Babi néni |
 |
| Felolvasás előtt a Sándor család, Zsombor, Janka és Barni |
 |
| Ilyen mozdulatban, csendben hallgattuk végig a verseket, a szünetekben vettünk magunkhoz kávét, meleg teát, süteményt |
 |
| Előadás alatt |
 |
Kovács Péter, aki mindig lenyűgöz, meghat és megajándékoz
Petőfi Sándor: Egy estém otthon, Ady Endre: Őrizem a szemed |
 |
| Nagy Lajos Radnóti verset hozott, Levél a hitveshez |
 |
| Bognár Ibolya kedvenc fiatalkori versét mondta el és Illyés Gyula rövid verseit |
 |
| Horváth István előadásában Petőfi Sándor: Minek nevezzelek... |
 |
| Ocsovai Dávid előadásában, Arany János: Wales-i bárdok |
 |
| Marcsi Reményik Sándor versét hozta el, a Versenyen kívül-t, s még most is fülembe cseng halk szava..." Én nem futok..." |
 |
| Farkas Timi - Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz c. versével csalt könnyeket |
 |
| Vadász Bori: Radnóti Miklós :Tétova óda |
 |
| Nagyné Kati felolvasása - mindenki ott olvasott vagy szavalt verset, ahol jól esett neki... Mikrofonba vagy mikrofon nélkül, asztalnál vagy csak kiülve, vagy a bárszékre támaszkodva, vagy épp kiállva... |
 |
| Átvezetés nagyon kellett, sokszor a hangot sem találta Ildikó, olyan verseket kaptunk az előadóktól, hogy lélek nem maradt érintetlenül |
 |
| Hatás alatt Nagyné Kati |
 |
| Édesanyám |
 |
| Az est háziasszonya, Szécsényiné Kovács Ildikó |
 |
| Dudáné Driszkó Adrienn, aki nélkül ez az est nem jött volna létre |
 |
| Balogh Mihály, magánemberként volt jelen, s Babits Mihály: Jónás imáját hallhattuk emlékezetesen |
 |
| Dániel-Szabó Ilona a Kőmíves Kelemenné c. népballadát adta elő |
 |
| A gyermek szekció is részt vállalt, a képen Duda Dani nyűgöz le éppen |
 |
| Hornai Ricsi rappelt egy Csokonai verset |
 |
| Vasaji Elizabet |
 |
Vasaji László Nimród - nagyon büszkék vagyunk a gyermek szekcióra, szenzációsak voltak!
|
 |
Irodalmi kvíz az est végén
Versolvasók és verseik a forgatókönyvből... |
A képek, nem a teljességet tartalmazzák, van, aki kimaradt a fotózásból, de nem is a képek a lényegesek, hanem az élmény!
Megajándékozottnak éreztem magam, hogy a gyermekem beugrott, átbuszozott Dunavecsére, hogy mit csinálunk itt, milyen ez az egész, és már-már verset is olvasott, Rilkétől a Párducot, de a legfőbb, hogy hallgatott, s azóta többször visszatért a témára, hogy ez hogyan is volt?
Hogy csináltátok? Ez volt az első? Tényleg fejből mondta el Ilona a Kőmíves Kelemennét! Hihetetlen! Máskor is lesz ilyen?
Köszönöm, hogy részese lehettem, felolvashattam egy régi versemet, képviselhettem Végh Mónikát egy versével, s jelen lehettem egy olyan díszlettel, ami dicséri az Alkotársak csapatát, kreativitását, szépérzékét és nívós megjelenését. Mindenkinek köszönöm, hogy valóra váltotta az álmom!
FB Kommentek közül: - Igen, én is úgy gondolom, egyszerű, de manapság bátornak számító gondolat, hogy egy kis közösség maga teremti meg magának a versünnep hangulatát, ízét, zamatát, és ezt az egyszerű gondolatot tegnap este a vecseiek kis közössége nagyszerűen formálta élménnyé. Köszönöm én is a szervezőknek a szervezést, a verset mondóknak az átélt, szép verseket, a résztvevőknek a részvételt, Vadászi Borinak azt a meghívót, amely egy 43 év előtti gimis Radnóti műsor emlékét idézte föl bennem, és amelyben akkor négy vecsei lány(!) is szerepelt. Végül köszönöm, hogy tegnap ott lehettem. BM
_ Nagyon kellemes este volt, köszönjük a rendezvényt mindazoknak akik munkálkodtak az est színvonalas szervezésében. FMM
