Összes oldalmegjelenítés

2012. július 25., szerda

Fenyves-napló 3. rész (agymenés)

Pont anny időt voltam lógva, hogy mostanra már jár az agyam. Akarom-nem akarom dolgok foglalkoztatnak, a tovább tanulás jövő ilyenkor, a hova költözzünk effekt, a hol találunk élhető helyet stb... Tavaly is aktuális volt a probléma, az idén még aktuálisabb, hogy VK-nak ( Vásott Kölyök) ez nem megfelelő nyaralás; Ő itt nem érzi azt, amit én. Kamaszként nem tud elmélyülni a nihilben, nem tudja értékelni a reggeli csendet, a "világtalanságot", a víz ringatta nyugalmat, a végtelennek tűnő időtlenséget. Nem tud csodálkozni azon, hogy hova lett a nappal, ha itt az éjszaka.... Bennem még mind ez üzemel, és tudom, hogy hangyásan állok a napfövenyen, de engem lelazít, kisimít. Szeretem ezt a környezetet. Szeretem azt, hogy kilépek innen és benne vagyok a forgatagban. És ha elegem van az emberekből, el tudok tűnni a kis romház szárnyai alatt. Jövőre egyedül kell jönnöm, pár napra, de egyedül. Hogy ne gyengítsen mind az, amit Fiam arcán látok. Unalom, unalom, unalom... Vádaskodás, kifogás, passzivitás. Csendes bosszú, kínlódás, heverés a maga alkotta világfájdalomban.... Így ugyanis, hiába minden helyi varázslat. Bennem romokat hagy, nem épít fel, ahogyan szokott. Balsejtelem kínoz, hogy nem kellett volna eljönnünk ide, ha ennyire nem érzi jól magát, de az alternatívát sem fogatta el, hogy mehet bármikor Apjához. Velem akart lenni, s én is Vele. És még sincs ez tökéletesre harmonizálva, mert nem tud túl lépni maga keltette negatív érzésein.... Unatkozik, s ennek látványosan hangsúlyt is ad. Övön alulinak érzem, hisz, látott olyan állapotban, amiben egy kalap szart sem adtam volna a mentális egészségemért. Tudja, hogy sokat dolgozom, minden héten 6 napot, havonta 220-230 órákat. Tudja, hogy fáradtságom nem leánybugyogó, amit ha felveszel, eltűnik egy pillanat alatt. Tudja, hogy nincs életem, az életem kitölti a munka, Ő és a családom, kutya, papagáj, amit fenntartok. Írni már alig jut energiám. Mondjuk az igaz, hogy bármi mással foglalkozom, azzal mérhetetlen emberi fáradságomat pihenem ki. Próbálom élni a maradék életem. S ehhez itt kapok olyan pluszt, ami tovább visz a rögös, sziklás, életveszélyes úton, amin járok. Évek óta. A túlélő bakancsom tele van a világgal, Magyarországgal, a lehetetlenséggel, az élhetetlen élettel, a naponta új adókkal, az adó adóival, az áremelésekkel, a bűntetésekkel, amikkel súlytanak, és ha lehetne, véres fejjel rohannék a falnak, hogy miért van ez így???? De én elfogadtam, hogy ezt a nehézséget cipelnem kell. Tudom, hogy minden nap miért dolgozom, tudom, hogy minden áldott falatért lecsöppen a verejtékem, s ha az nem, hát tiszta szerencse, mert nem vagyok izzadékony. Nem keresek okokat, nem okolok senkit, nem tartok mindennap pszichés bemutatót az agybajomból. Élek, meghatároznak a feladataim, a szeretteim, az országom adta bizonytalanság, a borotva él, amin táncolok miniatűr tánc tudás nélkül. hazárdírozom minden nap. Idővel, energiával, emberséggel, ami nekem van. És ha kiapadtak a forrásaim, ha már csak üvölteni tudok és seggbe billentem a kutyát, akkor nekem nagyon, nagyon ide kell jönnöm.... Hogy kiszabadítson a mókuskerékből, hogy kinyissa az ajtaját s szabadon engedjen, hogy ne kérdezzen, csak fogadjon be, hogy ne mondja meg, mit csináljak s ne nézzen rám kutató szemmel.... Itt önmagam lehetek. Szabaddá lesznek energiáim, feltöltődnek a raktáraim, átgondolom az életünk, a terheim, a terveim, a lehetőségeim, és máris élek; újra. Ezt egy kamasz fel sem fogja, s ha elmondanám, (megtettem) hülyén néz rám, nem ért. Még sosem volt olyan fáradt, hogy el akarjon menekülni az életéből. Még sosem érezte, hogy az utolsó utáni pillanatban húz csukát, száll ki a bolondok hajójából, és iszkol életszagú élmények után. Még sosem hozott áldozatot senkiért, s nem tudja mi az, ha az ember belülről hal ki.
Ha jót akarok, azt kívánom, ne is tudja meg. De én bölcs vagyok. Azt akarom, hogy megtudja, átvészelje, értékelje, s ilyenkor higyjen nekem, hogy az életben kell az egyensúly. A hajsza után, kell a pihenés. Mindent helyre kell állítani, alkalmat kell adni a jóra, a feltöltődésre, kárpótlás jár a kialvatlan éjjekért, a zsinóros nappalokért, a feszültségért, aljas kiégésért, az agyatlan, lelketlen terhekért.... És ez most van. Mindig most. Most a pihenés ideje van, a csenddé, a nyugalomé, a harmonizálásé.  S zombi helyett anyja lesz megint....
Bocs, hogy elmondtam Neked, a falnak is elmondtam, nem mondott rá semmit....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése