Viharban született, Őzugrasztó Izzi

 Trónok Harca mintára elkezdtem gyűjteni új életének, számomra mondanivalót rejtő alapjait. Igaz, hogy nem a szuper, ember feletti képességeket, hanem a kutyás, esendőbb értelmezést használom, Viharban született, mert hogy igen félős. Mondhatni, beszari. Fél a csattanástól, hangoktól, ugatástól, ezt a nevet nem egyhamar fogom tudni lecserélni valami aktuálisabbra. Gondoltam, hogy dolgozom ezen az ügyön, és majd én jól megmutatom neki, hogy nem szarunk be, mikor is ma hajnalban kicsit korán mentünk a sétánkra. Túl korán. A vadak még uralták a terepet, és mint a napokban már találkoztunk csellengő rókával, mindenre számítottam, csak arra nem, ami ma, ezen a hajnalban történt. Nagyon sötét és hideg volt. 3 órakor kipattant a szemem, 4-ig elüldögéltem a kávéimmal, de negyed 5-kor már nem tudtam mit kezdeni magammal. Elkészítettem a mai napi Barf-os menüt, a hasitasimat is feltöltöttem, és már, ha akartam volna sem tudtam volna tovább üldögélni a konyhában, így felöltöztem, gondosan, melegen és kiszólítottam a delikvenst, séta lesz! Negyed 5-kor még épp csak derengett, a fű vizes volt, a sötét sötét, így nem volt kedvem elengedni túl korán. Gondoltam, megvárom az elengedéssel a napfelkeltét. Addig csak sertepertéljen körülöttem, jó az nekünk... Elhaladtunk a Dunapartig, átkeltünk a nagyréten, hosszú pórázon úgy éreztem, biztonságosabb. Elmormoltam egy druidaimát a Templom nevű szabadtéri szobornál, hogy ez a nap legyen kicsit kíméletesebb Izzinek, segítsen be neki Természetanya, hogy könnyebb legyen elfogadnia, hogy nem vagyok itthon... Merengtem, bolyongtam utána, mert Ő aztán lobogott... Eljutottunk a kilátóig, majd még itt sem éreztem, hogy nagyon el kellen engednem, nem voltam teljesen a toppon, nem tetszett a sötét. Elértünk a kórház mögötti részre, megkerültük a DUNAÚJVÁROS reklámfotótáblát és haladtunk tovább. Elértünk a sünös helyre, ahol elengedtük sünit a menedékébe, majd eljutottunk a rókás helyre, és itt megint történt valami bizarr...  

Izzi, a póráz végén egyszer csak kimeredt. Megállt, szimatolt, beleszagolt a bokorba... És akkor azt éreztem, hogy a bokor is megremeg. Valami, Valaki van benne! Mire felocsúdtam volna, dobogást hallottam, látni, még nem láttam semmit, nem csak a sötét miatt, hanem mert a bokor mélyéről érkezett a dobogás. Arrébb vontattam a lefagyott kiskutyát és pár lépés után megláttam a dobogáshoz tartozó őzet. Kirobbant a bokorból, és egyenesen a város felé rohant félelmében. Majdnem elájultam! Teletojtam a gatyámat és arra gondoltam, hogy most mi megöltünk egy őzet... Mert ez a szerencsétlen őz nem tudja, hogy egy műkedvelő kisiparos sétál itt a tanuló kiskutyával, és halál komolyan belevetette magát abba közegbe, ami őt meg fogja ölni. Egyenesen a Vasmű út felé rohant... Nem tudtam visszacsinálni a beleszimatolást, a megrettenést és a kirobbanást... Félelmetes volt, nem mondom, kísérteni fog jó sok reggelen át... Mint a Borz, aki szembe sétált velünk, még Emmával méláztunk, Emma kifelé szagolt, a szintek felé, Borz belül közlekedett az árokban. Csak én láttam és én is, azt hittem, álmodom. Életemben még nem láttam borzot, csak az amerikai filmekben. Borz észlelt minket, bebujt egy közeli bokor alá, én pedig gyorsan megfogtam Emmát, pórázra tettem, és eltereltem onnan viszonylag sebesen. Sokáig emésztettem a pillanatot, végül úgy döntöttem, hogy csak álmodtam. Majd, délután láttam egy facebook videót, hogy valaki lefilmezte Borzot, amint átkel a Vasmű úton, a Kiscsillag mögé fut be és akkor értettem meg, hogy nem hallucináltam. Tényleg Borz volt a borz. 

Minden esetre, levontam a tanulságot, nem kell túl korán sétálni, meg kell hagyni a vadonélő állatoknak azt az időt, mikor biztonságba vonulhatnak nap felkelte előtt. Nem voltam túl okos a jóakaratommal sem. Nem kell kitenni Izzit ilyen érthetetlen, félelmetes dolognak, épp csak felfedezte, hogy ő egy kutya, van orra, nem kell rögtön vadakra specializálni. Maradjon csak műkutya, aki mindig is lesz, és abban nagyon jó lesz. Nem fogja használni vadász képességeit, hiszen igen félős, mint mondtam, Viharban született... Őzugrasztó, ha ezt már visszacsinálni nem lehet, bármennyire sajnálom... Izzi...