Helyzet jelentés a parti sétányról

Már kezdetben sem értettük, hogy mi végre került egyszer csak egy rakás, laza szerkezetű kőhegy a parkok közepére. Aztán megjelentek bizonyos helyeken leszúrt piros, majd narancssárga végű karók, majd hetekkel később a Víztoronynál, lefelé a kis siklón elkezdődött a mélyben ásott gödrök élete. Hajnali körünkön mindig leellenőriztem, hogy történt-e valami, és nagyon sokáig regisztrálhattam fejben, hogy semmi érdemleges. Lefelé vonulva ástak, könnyen el lehetett kerülni a kis siklót, nem okozott gondot, csak a gyanútlan kutyáknak, akik a megbolygatott föld teremtményeinek nyomaitól felvillanyozódva, igen csak érdeklődve rohangáltak a kifeszített szalagok alatt. Mert, a vékonyka műanyag szalagok, amit viccből egy mozdulattal el lehet tüntetni, az embereket védik, az állatokat nem. Erre még később visszatérek...

Az átjáró nélküli lejáró, a következő s egyetlen lehetőség kb. kétszer ilyen messze van, mint a képen látható szakasz....

Majd belelendültek és elkezdték kiásni a gödröt a karók mentén, át a parkon, a gyönyörű, rendezett, csodás parkon, melynek így gyakorlatilag vége is lett. Hiába vigyáznak arra, hogy kikerüljék az öreg fákat, hiába nem tapossák le az egész parkot, bizony ezt nem lehet szépen csinálni. Levagdalták a fákat, kitépték a gyökereket, elvágták a kapaszkodásokat, a kiásott földhalom átvette az irányítást, és szeles időben minden csupa por, a szél viszi, kavarja a löszt. Betonelemeket helyeztek el száradni a park bizonyos részein, ami még nagyon friss ahhoz, hogy felhasználják,  mert van rá gravírozva dátum is, május 22.-én készültek. Bár mire felhasználják, ki fog száradni.... Azóta is folynak tovább a munkálatok, kilométereken át, helyenként  3-4 méteres mélységben, végig ássák az egész part szakaszt a vízelvezetés felújítása érdekében, anélkül, hogy a másik végén bármi is történne.
A hitelesség érdekében, elmentem a kis sikló felőli részre, és a néhány árván heverő csövön kívül azt láttam, hogy az alapozást a mélyben elkezdték, a gödör mélysége cm-ekkel kisebb lett, behelyezték a betonelemeket, s ezt a lyukacsos szerkezetű kővel körbe rakták. A földkupacokat felszámolták, és gyorsan fel is merült bennem, hogy akkor mivel óhajtják betemetni az így is kb. 1 méter mély árkot, lefelé a siklón....? Másik friss információ, hogy az emberekben nem csalódtam. Hosszú szakaszon elszaggatták a kihelyezett szalagokat, apró darabokban lógnak lefelé a gát oldalról, semmi sem figyelmezteti és védi az embermagasságú ároktól az embereket, gyerekeket, kutyákat, kisállatokat. Nem mintha sokat számított volna, de már az elv is súlyosan sérült. Egyébként is, vaksötét van a sétányon, sehol egy lámpa, már csak hab a tortán a mélységbe ásott árok.
Azt, hogy mind ezt vízelvezetés céljából teszik, szájhagyományból tudjuk. Közös érdekünk, hogy ez megtörténjen, s tisztában is vagyok azzal, hogy ez kellemetlenséggel jár azok számára, akik itt járnak minden áldott nap. De az itt élőket nem tájékoztatták, sehol egy tábla a folyó munkálatokról, sem figyelmeztetés, sem határidő... A katonai harcászati árok végig vonul a sétány mellett, elvágva a sétányt a parktól. Ugyanis, sehol egy átjáró. Aki feljön, megmássza a 132 lépcsőt, nem tud átkelni a város felé, mert eddig kb. kilométeres szakaszon csak egy, azaz egy darab átjárót hagytak, az objektum mellett. Ugyan ez lefelé. Családok jönnek babakocsival, nénikék bottal és kavarognak, hogy hogyan juthatnának ki innen... Mert, ha egyik oldalt elindultál, mint a labirintusban, nem juthatsz át a másik oldalra, csak ha eléred az egyetlen átkelő pontot. Ami még szembetűnő, elvágták a parkot a kukáktól. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy elszaporodott a szemét, kutyagumi bezacskózott változata a park felőli részen. Gyakorlott szemétszedő vagyok, de ezt már én sem vállalom. És még nincs vége. Ásnak rendületlenül tovább a folyamatosan meghosszabbodó fehér csík mentén, ami további élőhelyeket fog megbolygatni, további kukáktól fogja elvágni a parkban sétálókat, s növeli a labirintus hosszát, elvéve az árnyas helyeket, ami a kánikulában nagyon sokat számít...

Végeláthatatlan árok... 

Ma reggeli sétánkon találkoztunk egy kutyás ismerősünkkel, aki a munkálatok kezdése óta minden reggel végig megy a kiásott gödör mellett, és kimenti a sünöket. Mert bizony több helyen a vonulási útjukat vágták el a futkosó árokkal. Beleesnek és nem tudnak abból a mélységből kijönni, halálra vannak ítélve.
- Ezt nem hagyom! - mondta Attila. - Minden reggel végig megyek és kiszedem őket. Naponta találok egy-két sünt, és ma is láttam már nyomait. Ebbe a melegbe nem tudnak védekezni, csapdában vannak, bár megfigyeltem, hogy próbálnak menekülni. Helyenként, ahol lazábbnak vélik a talajt, ásnak az oldalába egy lyukat és abban húzzák meg magukat. Ez így megy három hete, de én nem adom fel, nem hagyom őket elpusztulni...

Sünmenedék, az oldalába vájja a lyukat, hogy elbújjon a hőség elöl

Attila arra kér mindenkit, hogy ha lát belesett állatot, ne menjen el szó nélkül mellette, próbáljon segíteni, segítséget hívni! Mi is megfogadtuk, hogy figyelmesek leszünk, s én e fórumon jelzem, hogy ez nem a legjobb megoldása annak, hogy embert, állatot csapdába csalnak, menekülő útvonal nélkül.
Bizonyosan megtervezett dolog ez, sok milliárd forintba kerül a városnak, amibe a tájékoztató táblákat, figyelmeztető kiírásokat, állat és embervédelem gondosabb kivitelezését, gyakori munkaterület ellenőrzést, átjáró pallókat is beleszámolták. Csak egy kérdés maradt az éterben... Hol van mindez?
Addig is, a katonai futkosó egyre hosszabbodik, az idő halad, és egyre lehetetlenebb a helyzet....

A kanyarulatokban 3-4 méteres mélység tátong

Folytatása következik, 2017. június 09.


A képek bizonyítékok a felelőtlenségre, a sétálók, pihenők, vagyis a felhasználók lehetetlen helyzetbe hozására, és arra, hogy semmi sem változott egy hét alatt jó irányba. Az ellehetetlenítés tovább folytatódik; sem figyelmeztetések, sem átjárók, sem ideiglenes szemétgyűjtőkkel nem találkoztam sétám során, mikor végig jártam a labirintust. Közben, a mi házunkba betörtek, védve érezvén magukat a leleményes betörők a buckák takarásában, mely a házunkhoz igen közel választja el a múltban nagy forgalmú és rendszeresen kutyásokkal telített ösvényt. Ugyanis, nincsenek kutyások lent. Minek is jönnének, amikor csapdában érezvén magunkat, elkerülik ezt a járhatatlan és élvezhetetlen hatalmas területet. A felhasználók szenvednek a kialakult helyzetben, és ez senkit a világon nem érdekel. Nem történik gesztus, figyelembe vétel, semmi, ami az embereket - emberszámba venné. Én azt gondolom, ez megérdemelne egy jó kis sajtóbotrányt, de olyan mélyen el van keseredve mindenki, hogy némán hallgat... Teljes a döbbenet és az elkeseredés...

A kivágott fenyő helyett, kíváncsi vagyok, ültetnek-e másikat?

Gyökérdarabokat igen hamar eltüntetik, nehogy véletlenül kiderüljön, mekkora kárt okoznak...

Ez a fenyő a legutóbbi áldozat...

És katonai futkosó egyre hosszabb

Nagyon reménykedtünk, hogy legalább itt csinálnak átjárót, ha már a legközelebbi másfél kilométerre van.... Bár a sövényt úgy 5 méteren kiirtották, átjáró nem készült, csak újabb bucka...

A buckák másik oldalán árválkodnak a kukák, és természetesen kihalt minden... Máskor, itt, délután 5 felé, 20-30 kutyás szokott sétálni az ebbel, emberek beszélgetnek a padokon, kismamák tolják a babakocsikat, nénik kalapban, karba öltve sétálnak, biciklisek pihennek, kamaszok szerelmeznek,és él a környék....

Az egyetlen átjáró, és ezt is azért hagyták meg, mert nem akartak betont törni

Egyébként, lapít itt egy átjáró, csak nem ott, ahol kellene, s ez hetek óta nem került felhasználásra...