Dunaújvárosi Újraélesztési Rekord kísérlet- belülről...

2014-15-ben már volt alkalmam részt venni az éppen aktuális Rekord felállításban, mint az újraélesztő kis csapatunk tagja, Anita, Andi és Simi oldalán, én is lelkesen nyomkodtam Ambu Gézát. Az idei évben betegségem, számomra nem a résztvevő, hanem az önkéntes segítő szerepét osztotta rám. Jelentkeztem jegyzőkönyv vezetőnek négy órán keresztül, vasárnap délutánra, mert megláttam a lapon, hogy Ella mellé jöhetek. Ella, a nőgyógyászati osztályon nővér, s már láttam, hogy többször be volt osztva az elmúlt napokban. Legalább már van rutinja, tudja, mit kell csinálni - gondoltam, s nagy örömmel vártam ezt a délutánt. 

Két órakor, menetrend szerint megérkeztem, és átvettem a stafétát az elődömtől, Ella már spricnivel a kezében törölgette az épp pihenő babát. Megbeszéltük, hogy ezt leszámítva, Ő sem nagyon tudja, hogy miben lehetünk aktívak, hamar kiderült ugyanis, hogy ez egy passzív feladatkör. Csak ülünk és nézünk ki a fejünkből, szemellenőrzés mellett tartjuk az eseményeket, vigyázva arra, hogy a folyamat ne szakadjon meg. Azt, hogy ki és hogyan, milyen effektivitással végzi az újraélesztést, nem a mi feladatunk megítélni. Persze, néztük azt is. Halkan megbeszéltük, hogy az éppen mellkast nyomó fiatalember olyan lassan csinálja, hogy szegény beteg már régen... Ámulva néztük a nagy gyakorlattal rendelkező Intenzíves lányokat, milyen könnyen és jól szervezetten dolgoznak együtt. Majd végezvén a vállalt egy órájukkal, átvették helyüket a SBO-s lányok, három fő+ egy kislány. 

A nagyobbik kislány vett részt a feladatban

SBO-s lányok és Viki, a külsős segítő

Megnéztük a beosztást, két órát vállaltak ezzel a felállással. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy amíg a picilány lelkesedése tartott, két babán dolgoztak, egyikük duplán nyomta, fújta, s ez ne higgyétek, hogy hamar bekövetkezett, elég sokáig csinálta nagyokat megszégyenítő precizitással a falatka gyermek a 30 nyomást, két befúvást. Amint a kislány kiszállt a feladatból, hárman, felváltva dolgoztak, akkor már egy babán, az egyikük alkalmanként kétszeres mennyiséget csinálva két órán keresztül. Mikor már vízhólyagos tenyér éllel rendelkeztek, akkor kezdték el nézegetni az órát, addig nem. Ámde a váltás, a felmentő sereg, csak nem érkezett meg. Na, innentől kezdett érdekessé válni a történet. 

Kata, a Vöröskereszt vezetője, gyakran megkérdezte, hogy beszálljon-e, felváltson-e valakit, de a lányok mindig nemet mondtak. Evésre, ivásra buzdította Őket, láttuk, hogy fáradnak, sápadnak, de egy árva szóval sem említették, hogy ők már abbahagynák ezt a vállalást... Érkezett egy külsős hölgy, Ő szívesen beszállt negyediknek, így egy kicsit kevesebbet kellett dolgozni a team-nek, de az igazi megkönnyebbülés, csak nem következett be. 

- Hol vannak a Gorillák???? - kérdezte Kata, aggódva nézve a táblát, ahol három órát vállalt amerikai futballcsapat, a Gorillaz egyik tagja sem jelent meg a megadott időben. Izgatott telefonálás kezdődött, hogy hátha utol tudnak érni valakit a csapatból, de a legtöbb, amit válaszképpen kaptak, hogy két fő már elindult, de hogy honnan, az persze, nem derült ki. Közben, jöttek-mentek filmkezdés időpontban a moziba érkezők, odajöttek, beszélgettek, nézelődtek, kérdezősködtek, mindenkivel kedvesen, mosolyogva beszélgettünk. Egyszer csak betért egy furcsa fiú, és megkérdezte, hogy mikorra lenne még szabad hely, mert ők is jönnének, mint egyesület. Kata elmagyarázta a táblázatot, megmutogatta az üres időpontokat, azokat a kiadó helyeket, ahol még segítségre lenne szükség, majd a fiú megköszönte és kiment. Meg is beszéltük, hogy ez olyan, de olyan elvarázsolt fazon, mint általában a tudósok... Nem is tudtuk, hogy mennyire beletrafáltunk.... Amint a tudós kilépett, határozott árnyak suhantak el a plakátok előtt, már örömmel sikongattunk volna, hogy megjöttek a Gorillák, mikor belépett két újságíró, interjúra és helyzet felmérésre érkeztek. Pár perc kellett még a fordulathoz és a visszafelé számláló óra átvált 5 nap 23 óra 59 perc hátralévő időre... 

Még 21 másodperc van hátra

Napfordulás

Napfordulás után

Gyors interjú, pózolás és váltott is, kisebb ovációval nyugtáztuk az eseményt. A fotós mindent és mindenkit megörökített, de még mindig az SBO-s lányok nyomták a babát, a Gorillák sehol, és egyre nagyobb bajban éreztük magunkat. A kiírás szabályai szerint, a jegyzőkönyv vezető négy órával mandátuma lejárta után szállhat be a rekordba, mint újraélesztő, addig csak törlőkendőcskével közelítheti meg a babákat. Kata és lánya, Kitti, már odakészültek, hogy most már akkor is kiváltja a lányokat, ha nem akarják, mert szemmel láthatólag, mindent beleadva is, már erőn felül teljesítenek... És akkor kimentem cigizni, mert ennyit engednek a szabályok, ha ez egyik jegyzőkönyv vezető a helyén marad. Ahogy rágyújtottam, feltűnt a tudós fiú, amint egy mobil rámpát igazgat, helyezget el minden felé, és egyik társa, tolókocsiban ülve próbálja ki minden aspektusból a fém szerkezetet. Na, gondoltam, akkor még sem ment messzire... Gyorsan eloltottam a cigarettámat, visszaszaladtam a moziba, és megkérdeztem Katát, hogy ha még itt vannak, és még nincsenek itt a Gorillák, szabályos-e az, hogy az utcáról behívjunk valakit segítségnek? Igen- válaszolta- annál is inkább, mert azóta egy másik fiú is a csapatából bejött érdeklődni, hogy akkor mikor jöhetnek, és neki is elmondta ugyan azt, amit az előőrsnek... Ok- akkor szólok nekik, hogy MOST tudnának segíteni....- mondtam, és már fordultam is vissza a rámpa tesztelőkhöz. Azonnal igent mondtak. Igaz, hogy előbb befejezték a kísérletet, amit elterveztek, de egyikük már fel is pattant a tolókocsiból és bejött velem...

A srác a tolókocsiból pattant ki, amit egy mobil rámpa tesztelése közben használt, s jött azonnal segíteni

A Dunaújvárosiak Egymásért Egyesület tagja Katával párban mentették a helyzetet

Tudósunk, Máté, a DEE tagja

Nagy megkönnyebbülésünkre, Kata és legújabb résztvevőnk vették át a terepet, és sikerült kiváltani  a már két és fél órája dolgozó SBO-s lányokat, megköszönni példaértékű kitartásukat. A napnak így már nem egy csapat lett a hőse, hanem a célért együtt lélegző közösség. A fiatalemberek, tudósunkkal kiegészülve, megfontoltan, ügyesen vették át a feladatot, belekóstoltak az ízébe, és annyira tetszett nekik ez az egész, hogy le is foglaltak a Dunaújvárosiak Egymásért Egyesület, vagyis a DEE nevében egy két órás időpontot, s a rámpának köszönhetően az a mozgássérült barátjuk is fel tudott jönni a moziba, aki miatt a mobil rámpát tesztelték. Mire lejárt a mandátumom, megérkezett az ÖTE Baracs-ról, vagyis az Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, akik jóval időpontuk előtt érkeztek, és még a kövek potyogását is lehetett hallani, mikor beléptek 5-en, hogy meg vagyunk mentve... Az már csak szépít a Gorillák szereplésén, hogy mikor kiléptem, egyikük beviharzott, mint egy egyszemélyes mentőegység, és csatlakozott az ÖTE-hez. 

Meg kell jegyeznem, az utókornak és természetesen öreg napjaimra magamnak, hogy megérte ezt a feladatot elvállalni, mert bármilyen passzívnak is tetszett első körben a feladatköröm, a végén együtt lélegeztem velük, együtt szorítottam, szurkoltam és igenis, kreativitásommal, ötletemmel én is hozzájárultam a sikerhez. Igaz, hogy ez eltörpül az igazi nagy teljesítmény előtt, de ugyanolyan jó érzéssel töltött el, mintha én is azokat a harmincakat nyomtam, kettőket fújtam volna... 

Munkában az ÖTE Baracsról