Magán(y)élet az arcvonalon túl: Helyzet jelentés- frissítés

2017. június 18.
Telik-múlik az idő, bizonyos helyeken állnak a munkálatok, bizonyos helyeken felgyorsultak az események. A felújításban feltúrt parti sétány veszített ugyan népszerűségéből, de az igény rá, hogy felhasználó-barát legyen, egyre csak növekedik. Nagyon sokan lejönnek, elindulnak, bóklásznak egy darabig; találkoztam már ide vezetett német turista csoporttal is, akiknek a csoport idegenvezetője tervezetten mutatta volna be a parkot, s az alább elterülő ritka növényektől díszlő botanikus kertet, s helyette az átjárót keresték, ahonnan legalább valamit látnak belőle. Végig loholták a buckák sorát, s az akkor még egyetlenként aposztrofált lejárónál kiléptek a kilátó nélkül is csodálható partszakaszra.
Visszatértek a fiatalok, s az eldugottabb padok lassan benépesülnek. A kiskamasz gyerekek is újra feltalálták maguknak a homokozás nagyszerűségét, mert a buckák tetején lehet látni ücsörögni, dumcsizni őket, ugrálni kifelé, az jutott eszembe, hogy ha tudnák, mi az, épp csak nem indiánosdiznak! Senki sem szól rájuk, én sem. Minek? Veszélyes dolgot nem művelnek, kifelé ugrálnak, s csak élvezik az ellehetetlenítésből az egyetlen jót, amit a felnőttek már nem...
A munkálatok érdemi részét napközben végzik, így kutyás időben már nem találkozunk dolgozóval. A reggeli helyzethez képest délután jól elkülöníthető az aznapi haladás. Mert jelentem, van haladás! Egy percig sem állítom, hogy értek hozzá, és csak azt tudom ide leírni, amit látok.
Egyik nap betonvágóval igazították be a csövek helyét a mélybe helyezett betongurigákon. Másik nap elkezdték a kb. 100 méteresre összeállított csöveket munkagéppel behúzni az árokba, a végleges rögzítésekre még bizony várni kell. A csövek időnként kígyóznak a felszínen, ahol még nem tudták pontosan illeszteni, s ekkor lehet látni, hogy ezek átmérője már valóban alkalmas arra, hogy megoldja a város eddigi vízproblémáit.

Kivágott betonguriga

Csövek összeillesztése, még nem végleges

Behelyezés alatt álló csőkígyó

Van egy szakasz, ahol már a helyén van

Igen, közben valahogyan sikerült beszerezni két átjárót, és a megnövekedett forgalomra való tekintettel (DUDIK), az újabban feltúrt futkosó árok fölé két helyen el is helyezték. A szépséghibája az a dolognak, hogy sajnos, visszafelé nem gondolkodnak, és a legnépszerűbb, leggyakrabban használt lejárót nem tervezik hasznosítani, ez abból látszik, hogy gondosan bebuckázták a lehetőséget is.

Elvágott útvonal

De mindennek örülünk! A több száz fiatal, akik a DUDIK-ra érkezik négy napon át, családok, barátok és cimborák keresik a lejáratot a koncertek helyszínére, legalább a központi részen gond nélkül lejutnak a beépített lejárókon. Ugyan akadnak dühös emberek, vagy részegek, akiknek nem felel meg a kialakult helyzet, a mozgáskorlátozás, tombolásuk nyomait lehet látni a hajnali sétánkon, de kirívóan nagyobb gondra és problémára nem akadtam.

Kihelyezett korlát sorsa

Néhány biztonsági korlát kimozdítva, lehajítva a gáton, felgyújtott szemetes, ilyesmi, de nagyjából ennyi. Az emberek alkalmazkodnak. Próbálnak, még ha dühösek is, vagy netán nem teljesen önmaguk.

Üzembe helyezett átjáró, összesen három van az egész partszakaszon, ami nagyon kevés, de több, mint a semmi...

Hiányoltam a táblát, amin a beruházás részleteit megismerhetné az, akit érdekel vagy érint, és meg is találtam. Sajnos, nem tudom megközelíteni, mert olyan ostobán, megfontolás nélkül helyezték el, hogy csak autóból lehet látni. A Víztorony szélső, Óváros felé eső erdős részén, ami mindentől el van vágva, állították fel a beruházást bemutató táblát. Ott is a csücskibe. Csak azok tudják megközelíteni, akik a Víztorony felőli részen laknak, s kívülről akarják megközelíteni az Óváros felé eső rövid, máskor is alig használt part szakaszt. A város népszerű, valóban a sétányt övező szakaszon élők, vagy járók, oda nem juthatnak el, mert a labirintus teljesen elvágja az információs forrást. Csak életveszélyes ugrálások árán tehetném meg, hogy lefotózzam, s bemutassam, arra pedig egy öreg kutyával nem vállalkozom.
Gondolom, túléljük ezt a pár hónapot. Ki fogjuk heverni, hogy megcsonkították a mozgásunkat, elvágtak, megnehezítették az élőhelyünket jelentő partszakasz felhasználását, mert tudjuk, hogy nem a munkásokon múlik ez a dolog. Pontosan és szépen dolgoznak. Haladnak, küzdenek, takarítanak maguk után. Egy szavunk sem lehet ellenük, s maga a beruházás is szükségszerű, s el is kell fogadnunk. Hogy lehetett volna ezt emberbarát módon csinálni kezdetektől, ez tény. Lehetett volna valóban figyelni arra, ami minden nagyobb beruházást szerintem megillet, a tájékoztatás, védelem és mozgástér biztosítása, és nem csak hetekkel a megkezdett munkálatok után megjelenő újságcikkből értesülni, hogy mi is nyomorít éppen....
Sok minden lehetett volna, ami nem lett és sok minden most van, ami eddig nem volt. Bízom abban, hogy a kórház felé eső részen már okosabban fognak eljárni, időben gondoskodnak átjáró pallókról, hiszen összértéke ezeknek nem nagy, nem ezen bukik el a vállalkozás, és hiszem, hogy néhány palló belefér a keretbe. Viszont azon a részen sokkal több a bokor, a sünélőhely, láttam már hajnalonta ott rókát is, több a mozgás, több a kiskutyás a négy és tízemeletesekben, akik nem tudják hova vinni kis társaikat, sokkal több a sétáló is, a kisgyermekes anyuka, néni és bácsi, nem tehetik meg, hogy nem gondoskodnak róluk is!
Legújabb tervek szerint, meg fogják valósítani azt a szerintem borzalmas ötletet, hogy kilátót építenek a sétányon, mert ez valakinek nagyon becsípődött. Már meg is van tervezve, ami éppen nem jogosít fel senkit, hogy meg is kell csinálni, mert hogy felesleges pénzkidobás és újabb fák esnének áldozatul, újabb élőhelyek kerülnének megsemmisítésre, de bejelentették újsághírben, hogy lesz kilátó is építve....
Én, a magam részéről, azt a kilátást szeretném, ami eddig is volt, mert azt szeretem. Mindenhonnan látható és élvezhető a Duna látványa, a különleges növények, a tavaszi, őszi színek, és ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen testközelből beleszagolni a mimóza bokrokba, akkor lemész és megkeresed... Mert az nem hegy, amiről beláthatod az egész környéket, ez egy gondosan, teraszosan kialakított magaslat, ami megmutatja titkait, amin elmerenghetsz, végig járhatod, ha hagyják, és élvezheted pénzkidobás nélkül is. Ahonnan láthatod minden reggel, ahogyan felkúszik a nap az égre, fények játszanak a bokrokon, átsütnek a leveleken, felébresztik a tájat, színeket és illatokat. Ehhez csak ember kell, aki néz és lát... Méregdrága kilátó semmiképpen sem...