Művésztalálkozó és Kiállítás

              

Valami elkezdődött…

Dunavecsén, az 50-es években volt egy különleges művészeti élet, alkotó tábor művészeknek, mely évről évre ismétlődött. Ezt Bagoly Gyuri bácsi említette egyszer, mikor mesélt egyik tanítványának a pályafutásáról. Úgy tudom elképzelni, mint egy-egy régi filmben láthattuk, összegyűltek ezek a lobogó lelkű festők, nomád körülmények között, a Duna partján festegettek, tanultak, tanítottak, s esténként beszélgettek, s a tábortűz fényénél váltották meg a világot. Kisebb-nagyobb kihagyással egészen a 70-es évekig életben tudott maradni ez a szerveződés, majd egyszerűen kihalt. Arra tudok gondolni, hogy generációváltás történhetett, s a frissen végzett, festőként pályafutás kezdő fiatalok vagy lelkes amatőrök más fórumokon, új lehetőségek felé, népszerűbb helyekre vették az irányt, az idősödő festőkre, akik segítséget, inspirációt adhattak volna, már nem volt akkora szükség.  A modernizmus, a kinyíló világ, az új irányzatok kiütötték a nyeregből a jól bevált, Duna menti alkotótáborokat. A 80-as években forgatott Linda c. bűnügyi sorozatban fellelhető egy rész, ami egy eldugott művésztelepen játszódik, egy gyilkosságba is keveredő képcsempész bandát jelenít meg, s vágyva néztem magam is az epizód helyszínét, szívesen festegettem volna a gyanúsítottak között, természetesen, Veszprémi Bélám mellett….

Mint Alkotársak, ismét kaptunk egy lehetőséget a Művelődési Házunktól megnyilvánulni, s ennek a régi, művészeket idevonzó táboroknak a szellemében kitalálni valamit, a mai kor, mai igényére szabva. Bevallom, fogalmunk sem volt, hogy mit kezdjünk ezzel a lehetőséggel. A mai kor, mai törvényei leszabályozzák az alkotó táborok feltétel rendszerét, és ezek nagyon szigorúak. Gyermekeknek meghirdetett alkotótáborhoz személyi és tárgyi feltételek, rutinos pedagógusok, foglalkozást vezető szakemberek, étkezést, tisztálkodást, felügyeletet biztosító háttér is kellenek. Ilyen évek óta van Dunavecsén, s kevesen tudják, hogy ez a minden gyermek számára elérhető lehetőség a Gróf Teleki Sándor Református Iskola szervezésében és helyszínein minden kritériumnak megfelel. Úgy gondoltuk, hogy ami jól működik, hagyományokra épül, s rengeteg ember munkája fekszik benne, azzal mi nem akarunk versenyre kelni.

Sokkal inkább foglalkoztatott mindannyiunkat a művészet idevonzása lakhelyünkre, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élményt, kikapcsolódást nyújthat. Bagoly Gyuri bácsi - csendes inspirálónk - emlékeit szem előtt tartva, hosszas tanakodás, mérlegelés, sok-sok megtorpanás és ötletelvetés után megszületett az alap koncepció, az Alkotársak Művésztalálkozó és Kiállítás gondolata. A helyszín kiválasztás is nehézséget okozott, hiszen nyár van, őrült meleg, a szabadtéren szervezett programra sem művész, sem érdeklődő nem vágyik. Jó választásnak bizonyult a Művelődési Ház, hiszen hűvösében meghúzódva, adottságait kihasználva tudtunk tervezni. 5 nap programját kellett összeállítanunk, felkeresni a térségünkben alkotó amatőr művészeket és meghívni vendégművészként az eseményre. Arányaiban, 10 meghívott művészből 6-an érdeklődtek vissza, s a lehetőséget üdvözölve igent mondtak, s programjaikat, elfoglaltságaikat, sajnálatos eseményeiket is tekintve, abból ketten el is tudtak jönni. Július elejére össze is állt a program, amit igyekeztünk meghirdetni minden felé a városunkban, hátha a nagy munkák idején is vannak, akik részt tudnak venni, mint érdeklődők, s kipróbálják a vendégművészeink által bemutatott kreatív technikákat. Nagyon színes és érdekes kínálatunkban szerepelt olajfestészet, 3D-s digitális festészet, grafika, gyöngyfűzés, süthető gyurma, akril festészet, gyöngyből virágok készítése, szalvéta technika, álomfogó készítés, 3D-s origami készítés, mesefestészet, paverpol textil szobrászat, textiltervezés és folttechnika, üvegmandala készítés. Vendégművészeink élményekkel, gazdagítottak minket is, elérhetőségeket, szórólapokat, kiállítási anyagot hoztak, tanítottak, foglalkozást tartottak, felajánlásokat tettek, ajándékkal lepték meg a Művelődési Házat, az egész város közösségét. Elmondhatjuk, hogy az 5 nap alatt több mint100 látogatónk és kézművesünk volt, s sokan úgy vélekedtek, hogy ilyen színes és érdekes kiállítást még nem látott Dunavecse! Nem volt minden a legtökéletesebb, mi is levontuk a tanulságot, mit kellett volna másképp csinálnunk, utólag tudjuk, hogyan kellett volna, mit is kellett volna tennünk, mondanunk, szerveznünk, hiszen, ez volt az első, s beleugrottunk a mély vízbe úszó lecke nélkül. Nekünk fel kellett találni az úszást. Azt tudjuk, hogy akik megjelentek, benéztek, részt vettek valamelyik programunkon, vagy akár egész héten velünk voltak, nem távoztak élmény nélkül, üres kézzel, feltöltetlen szívvel, lélekkel. Közelebb hoztuk az amatőr művészkedést, megismerhettük az alkotókat, láthattuk Őket munka közben, kérdésekkel fordulhattunk hozzájuk, s anyagot, pénzt nem sajnálva tartottak egész napos foglalkozásokat. Hálás köszönet illeti Őket, és köszönjük nekik a lelkesedést, támogatást, a névjegyeket, amiket a szívünkbe hagytak. Köszönjük a Vikár Béla Művelődési Ház és Könyvtár, Dunavecse Önkormányzatának támogatását, az intézmények dolgozóinak közreműködését, a résztvevők megjelenését, az aktivitást, a lelkesedést, s ismét földet ért az a nemes gondolat, miszerint -  „ a nagy lelkek tehetsége felismerni a nagyságot másban….”  Jó érzés volt kinyílni és nyitottnak lenni az újdonságok, az ismeretlen technikák, és egymás felé. És, ahogyan Hobó mondta egy fellépése után, itt, Dunavecsén, „egy embernek is érdemes verset mondani”, mi úgy érezzük, hogy egy embernek is érdemes utat mutatni, lehet a művészet a Híd, ami összeköt…

 Hogy lesz jövőre is, azt már tudjuk, és nagyon reméljük, hogy meg lesz hozzá az erő és a háttér is! Még haza sem értünk, már a következő év meghívott művészeinek névsora pergett a szervezőlistán. Soroltuk a javítani valókat, tenni és pontosítani valókat, az anyag igényeket, a tanulságokat, és bízunk benne, hogy az első ilyen rendezvény után mi is tudunk megújulni, s követni a célt, hogy művészeket vonzunk Dunavecsére. A legtöbbet jelentő mondat is szerepelt a listán, - az önmagunk bíztatására mormolt „megy ez nekünk” mellett,-  mégpedig, a „valami elkezdődött…” Igen, ez történt. Valami elkezdődött….  (Alkotársak nevében : Kata)

A Művésztalálkozó alkotói: 

Kustár Boglákra üvegmandala készítő

Csomák Lászlóné 3D-s textil szobrász, paverpol technika

Szabó Zsuzsanna 3D-s textil szobrász, paverpol technika

Bilics László mesefestő

Kerti Zsolt 3D-s origami zseni

Barnáné Renáta álomfogó készítő

Szágosné Kiss Margit szalvéta technika

Gugyella Ferencné gyöngy-virágkészítő

Schüller-Rabi Julianna textiltervező, folt technika

Farkas Éva pasztellkréta, grafika

És az Alkotársak:

Németh Dóra grafika

Végh Mónika olajfestészet, 3D-s digitális festészet

Braun Beatrix gyöngyfűzés

Szarvas Nikoletta süthető gyurma

Tischler Anna Katalin akrilfestészet

 Ez a készülő cikkem vázlata....

 

Az alkotó héten készült képem, Lány korsókkal....