Kutyamérgezések összegzése, kutyás közösség közreműködésével

Kicsit inkorrekt fórum a facebook, mert körbe járnak, néha évekig keringenek a hírek, kit, hol mérgeztek meg, kinek a kutyája járt pórul, és a gazdik hogyan törtek meg a súlyos események súlya alatt...
Nem azért tartom inkorrektnek, mert lenézem ezeket a híreket, hanem mert újra aktualizálja a pánikot.
Azt hiszed, mai eseményeket olvasol, holott régebbi bejegyzéseket osztanak meg, s akkor döbbensz rá az idővonal csúsztatásaira, ha már legalább két évvel ezelőtt megtalálod a bejegyzést saját magadnál. A szájhagyomány még veszélyesebb!
Vannak, lesznek olyanok, akik időközönként mérgezett, vagy inkább romlott kaját tesznek ki kutyáknak, vagy csak csupán hasznosítani kívánják mélyhűtőjükben rekedt élelemnek szánt alapanyagokat, s kiszórják az első alkalmas területre. A kutyád mellett is állhatsz, egyetlen nyelvcsapással feleszi a számára felesleges élelemet, levadássza, értsd szó szerint. Tehetetlen vagy ellene. Akkor van némi esélyed, ha mint barátaim, következetesen tiltod kicsi korától, hogy felegyen valamit, s elfogadjon mástól ételt, mint a gazdájától. (mikor kertes házban laktunk, gyakran adott a szomszéd, megkérdezésem nélkül húst, csontot és egyebet kerítésen keresztül a szegény, éhező etiópiai kiskutyámnak... Mikor megkértem rá, hogy ne tegye, felháborodott, hogy most akkor kidobja? Nem. Hozza át, adja a kezembe és majd én odaadom neki.... Innentől egyszer sem beszélt velem. Érdekes, a másik szomszéd néni, azonnal megértette, s sajnos, az Ő Nelli kutyáját mégis, így mérgezték meg... ) Ehhez nagyon nagy fegyelem kell, és következetesség, amit valljunk be, nehéz betartani, mert mindig jön egy kedves ismerős, akinél van nasi falat, és azonnal sorban állnak a lurkók, ugrálnak, nyöszögnek, jeleznek, hogy igényt is tartanák rá...
Vannak számukra bonbon-emberek, akiktől mindig szoktak kapni, és ezt nagyon jól tudják. És akkor oda is az egész tudomány, a következetesség. Hiába tiltod, nem fogadnak szót, s ha társaságban vagy, és mindenki kap, akkor a te kiskutyád hogyan maradna ki?
Nem tudsz igazán okos lenni.
Ha tiltod és csak te vagy vele, akkor is felnyalhat egy ott felejtett falatot, mert az ösztönös nyelvcsapások ellen nincs orvosság. Ha csak annak engeded meg, hogy jutalmazza, aki mindig is szokta, akkor sem alakul ki a nem szabad kifejezés helyes értelmezése. Ha magadnak viszel le kutyanasit, akkor egy lépést sem tudsz tenni, amíg van nálad, mert folyamatosan sorban áll a lelkem...
Nem tudom, hogyan oldanám meg, hogy megvédjem a drágasssszágot... 
Azt nem tartom jó megoldásnak, hogy a kutyát nyomorítsuk meg, kössük össze a száját, mint a minap látott golden retrievert, aki elég idős volt már ahhoz, hogy ezt jól viselje. Vagy a legújabban látott neurotikus reakció képein, amint a gazdik mindenféle alkalmatosságot szerelnek a kiskutyák fejére, hogy ne egyen fel semmit. Úgy néznek ki, mint Dartvéder, nem hiszem, hogy szeretnék ilyen szájhámban létezni, ha kutya lennék... És egyébként hova vezet ez?
Hogy miért szórnak ki mérgezett vagy romlott kaját emberek, ez megérne egy pszichológiai disszertációt. Nem tudom. Valóban azt gondolom, hogy pszichopata kell, hogy legyen az illető, aki gyilkolásra vetemedik, még ha nem is emberre pályázik, csak random, vétlen kutyákra. Az ölés jelenthet örömet, a hírek terjedése, a pánik csak emeli az élvezetet, a negatív népszerűséget is, miképp a velejáró félelmet, ajzószerként tekinti.
Azt gondolom, kinyomozni nem lehet az illetőt. Rajta kapni, igen. Ha épp nincs szerencséje...
De akkor nagyon visszafogottnak kell lenned, hogy ne etesd meg vele az általa kitett mérget, romlott kaját, hanem lefotózd, filmezd, rögzítsd, tegyél el ételmintát és feljelentsd a rendőrségen. Mert az a rendje! Önbíráskodásnak nincs helye.
Értelme sem...
Ugyanakkor, kérni és figyelmeztetni kell az embereket, ki kell írni, hogy tudatosodjon, hogy a kiszórt élelmet nem csak kutyák, hanem macskák, madarak és patkányok, mókusok is elfogyasztják, s vagy megdöglenek tőle, vagy táplálja őket, s tovább szórnak betegséget, szaporodnak, terjed a kór mindenfelé, s teremtünk egy felborult rendű életteret, amitől mindannyian szenvedni fogunk. Madarakat, a madáretetőben elhelyezett, nekik való táplálékkal kell támogatni, rendszeresen, ha már elkezdted.

Ahol élünk, egy város. Tudatosítani kell az emberekben, hogy ételmaradékot a kukába, bezacskózva kell dobni, s nem sajnáljuk meg a mások kutyáját, macskáját, mert a tartott állatokat rendesen etetik. Ha valakire rátör, hogy jótékonykodni akar, vegyen egy zacskó kutyatápot és sétáljon el egy menhelyre. Ha látod akcióban a nagyit, amint épp maradék halat dob ki az ártéren, nyugodtan szólj rá, hogy szedje össze! Ha a patkánymérges dobozt találod eldobva az ártéren, akkor is a kuka a megoldás. Tedd meg, önmagadért.
Nincs más ötletem.
Figyelni és figyelmeztetni kell, de pánikot ne keltsünk, az sem használ. A tömeghisztéria még sosem oldott meg semmit ebben a teremtett világban.
Legyünk jó gazdik. Jó, természettel együtt élő és törődő emberek. Ha lehet még esélyünk, ezt kellene megragadnunk.
Tudom, ne osszam az eszet, mert ki a fene vagyok én... most mondom, senki. Csak egy kutyás. Sok mindenkivel átbeszélgettem a hetek történéseit, hallottam rémhíreket, elhunyt kutyákon szomorkodtam, és minden alkalommal óvatosan lépkedek a szabadban. Figyelve, figyelmeztetve, féltve... gondolkodva. Mert kell lennie egy erősebb megoldásnak a félelemnél, s az a tudatosság fejlesztése, a figyelmeztetés, tiltás eszköze... Ha régen meg tudták tanítani, hogy " fűre lépni tilos!", és volt egy Poldi bácsi, aki ezt hitelesen képviselte, akkor ezen is túl tudunk lendülni... Együtt.