A kétbalkezes varázsló

Egy mesekönyv magánélete

Úgy tűnik, 2004-ben születtem, egy Békés Pál nevű, fura figura tollából, nevezzük Őt ezen túl Apukámnak... Anyám nem volt.

Soha.

Mert, ha lenne Anyám, Ő a valaha élt leglegendásabb írónő lenne, úgy képzelem el… Szőke, magas, karcsú és eszes… Mint tudjuk, J.K. Rowling valami Harry Potterről írt sorozatot, világklasszist, amit mindenki milliószor olvasott, megfilmesített, még rágcsákat is csináltak a kedvéért, társasjátékot, kártyát és legót is készítettek a története alapján. És mi jutott nekem?

Semmi. Apuka fantáziája. Ne, ne mondd, ne is gondold, hogy „szellemi szintje igen szolid”!

Könyvespolc eldugott zuga, az jutott nekem, pedagógusoknál „kötelező olvasmányok lista”, itt minden csupa por és por! Itt tengődöm. Tisztára asztmás vagyok, a portól kérem, és a lelki betegségemtől!

Ki vagyok semmizve kérem, le vagyok ejtve, nem vagyok kérem szépen, olvasva! Még kötelezően sem!  Hát büntetés vagyok én?!

Vannak betűm, mondataim, történetem, illusztráltak rajzzal, egyben vagyok, ez nem kétséges. Hogy nincs önbizalmam? Csodálkoztok ezen?

Kénytelen vagyok autodidakta lenni és tovább képződni, (köszi, barátom, A Lexikon), mert hiába kerestem az Aranyoldalakban, ilyen címszó alatt, hogy „könyvpszichológus”, senkit sem találtam…

Van állat, növény, ember, de könyvpszichológus, az nincsen!

Úgy döntöttem, lemegyek Alfába, és kielemezem, hogy miért nem vagyok sikeres.

Vegyük a külsőségeket. Keményborítóm van, egy kézzel fogható vagyok, kisméretű, simán be lehet hajigálni a táskába, még csak vigyázni sem kell rám. Összesen 145 oldal a főcímmel együtt! Ez nem súly, kérem szépen, ez csak pihe! Nem több kiló, csak pár deka. A gyerekeknek nem kell sérvet kapni, hogy kivigyenek a parkba, iskolában még pad alatt is tudnak olvasni!

Ezzel nem lehet semmi gond. Tehát könnyű vagyok, nem kell fogyóznom, karcsúságom tulajdonképpen előnyömre is válik. 

Nézzük a belbecst. Van nekem, kérem szépen egy jó kis történetem.

Fitzhuber Dongóról, a kétbalkezes varázslóról. Hát peches. Suta. Balga és feledékeny.

Ha Harry Potternek hívnák, azt mondanád, el van varázsolva vagy hablaty koktélt ivott sütőtök lé helyett.  

Dongót nem kedveli a varázsvilág, inkább kineveti balul elsült ügyeit, bénázását, marhaságait... De én szeretem… Még Nagy Rododendron is kedveli, a fő varázsló, aki valamelyest azért úgy bánik vele, mint Albus Dumbledor az ügyetlen és kapkodó diákokkal. Apaian.

Nálam is beosztják a házakba a varázslókat, csak nem Süveg, hanem egy Varázsdarázs, aki tulajdonképpen egy hivatali poszméh, csak itt munkahelynek nevezik őket, varázslás gyakorló területnek. Így kerül sutácska Dongó a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelep körzeti varázsló hivatalához.  Nagyon unalmas és magányos feladatkört kap, senkivel sem találkozik, beszélni is lassan elfelejt, csak egy levelet olvas, amiben elődje, Budweiser Ünög  (lehet, hogy sörgyári szökevény) figyelmezteti, hogy meneküljön. Van bennem egy humoros fejezet, még pedig a harmadik, ez így szól:

„ Fitzhuber Dongó mindennek ellenére elhatározza, hogy marad.” Ugye milyen szép fejezet?

Ez a legjobb az egészben, hogy van bennem csattanó. Apukám biztosan varázsgombát evett, vagy angyalport szippantott, és ezen a napon nem volt kedve dolgozni. Vagy begörcsölt az ujja írás közben… Nagyon nehezen alakul a történet, Éliás Tóbiás nevű kisfiúval, aki pizsamában ül kint az ablakban és mesékre vágyik, amiben élni lehet. Panel rengeteg kellős közepén, az 5. emeleten nincsenek mesék. Sem sehol a panel rengetegben. Egészen az 5. fejezetig nem történik semmi különleges, mikor végre 1. Badar király otthonába szippantódnak be együtt, ketten a kalandban, Dongó és Éliás Tóbiás, akit nem lehet csúfolni, mert nagyon megharagszik...

A szomorú, apátlan-anyátlan öreg király beavatja őket a bánatába, miszerint, szanálták a kacsalábon forgó kastélyukat, s egy szál alsóneműben utaltak ki neki egy másik lakást, itt az 5. emeleten. Lányával, Lanolin királykisasszonnyal, (hát, nem túl eszes, nem egy Hermione Granger!), elveszítették egymást a sok egyforma ajtó és folyosó miatt, fogalma sincs, hol lakik a szende szűz. Ráadásul, vegyi üzemet építenek a kacsalábon forgó kastély helyére, és Ő mint 1. Badar király, aki egyébként nevezetten tudathasadásos, kénytelen munkába járni az OTP-be, mint bankhivatalnok és szakszervezeti megbízott.

     Itt egy kicsit jobban aggódni kezdtem Apukám elmebeli képességeinek megmentéséért, mert ugye, sehol sincs az megírva, hogy zagyválni kell a mesében. Honnan is tudná egy kisgyerek, hogy mi az az OTP? Mi az a szanálás? És miért is sajnálna egy apátlan, anyátlan öreg királyt, amiért dolgoznia kell? Ezeket a kérdéseket nem teszem fel magamnak, mert nem tudok rá válaszolni, és azt tanácsolom, hogy mélyítsünk a narkózison, legyen inkább Alfa helyett Béta…

A 6. fejezetben retró reklám szövegeket találsz, és ez nagy kuriózum, erre büszke vagyok, nyílván ezért is íródott ilyen terjedelemben a történetem, hogy elhangozhassék: „ nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál!”

Aztán szépen lassan Anton és Antenna nevű szerelmes pár, a Drótorjánok segítségével (drót-család) megtudja, hogy hol található Lanolin királykisasszony a panelrengetegben. Odaindul két főhősünk, hogy kiszabadítsák Lanolint, a 10. emelet 111-es szobájából, aminek elveszett a kulcsa, s ezen csak a Nagy Kulcsmásoló segíthet, aki szintén elveszett.

Bonyodalom! Bonyodalom is van bennem!

Sorban meg kell hőseimnek keresni mindenkit, a Hoppmestert, aki kopogtat és bejelent, az Udvari Bölcset, aki mindent tud, még azt is, hol van a Nagy Kulcsmásoló, az Étekfogót, (itt is van egy kis szponzori reklám a Negró cukorkát illetően), az Udvari Bolondot, a cickafark írással írt lexikont, Csapcsöppöt, a nagyhatalmú szellemecskét, aki csatlakozik a kereséshez, Csúf Csőgörényt, azaz Csikorgó Csőkorgót, aki fogságban tartja a Nagy Kulcsmásolót.  Mert fogságban tartja, még pediglen neurózissal. (annyit csikorgott a csőben a korgás, hogy megbolondult szegény). Találkoznak a Hófehérkéből a 7 Kukával is, bejárják a házat pincétől a tetőig, tehát kalandos az egész történet.

A 15. fejezet ismét isteni! Dzsinn Tata és fia, Fizz-nek írt köszönő levél, pár soros, emészthető, kedves, igazán nem tudom, mi bajotok van vele?  És végre a 17. fejezetben hatalmas varázsigét olvashatsz: „ Ej mi a kő! Tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?” De mint kiderül, ez csak bemelegítés a kis kétbalkezes Dongónak, mert semmire sem hatásos. Végül rálelnek Csikorgó Csőkorgóra egy kis fehér egér személyében, aki csak ki akart jutni a csőrendszerből, de nem találta a kiutat. Kitör a szabadság, a Nagy Kulcsmásoló Lakatosok és Betörők számára szakmai varázsigéket mormolva, másol egy kulcsot, kiszabadítják Lanolin királykisasszonyt. 1. Badar király rögtön férjhez is kívánja adni Éliás Tóbiáshoz, aki csak elsős és nem nősül, de szívesen elkíséri szeptembertől Lanolin Királykisasszonyt az iskolába.

Vége főcím előtt, meg van a tanulság is: van mese a panelrengetegben, olyan, amiben élni lehet. Dongó és Éliás Tóbiás barátok maradnak, és Dongó új ismeretei alapján tágítani kívánja a Nagy Máguslexikont lakótelepi varázsigékkel.

Hát nem gyönyörű? A mesém pompás! Kicsit sem érzem fantáziátlannak magam, tele vagyok jópofa ötlet kezdeményekkel, halmozott sziporkákkal, csak senki nem szereti elképzelni őket... Magyar mesét a magyar gyerekeknek alapon, ennél jobbat ki sem tudott volna találni szellemóriás, kissé buggyant Apukám! Csak esetleg a sosem létezett Anyukám, aki J.K. Rowling. (Őt, Őt  szeretném!)

Hát itt van az eb elhantolva, és ezért nem olvas senki sem.

És nem is beszél rólam.

És nem csinál belőlem filmet, rajzfilmet és legó sorozatot, sem rágcsát.

Félárva vagyok, Apám alulfizetett magyar író, lehet, hogy gyerekkorában sokat volt bezárva, szegény, vagy kulcsos gyerek volt a lakótelepen. Ki tudja, nem tartalmazok róla életrajzi adatok.

Én mindig hercegnek látom, alkotónak, teremtőnek, és csodálom szavait, mert bennem lévő papíron életre keltek. Felvilágosító és bemutató munkát is végez, hiszen a gyerekek egyébként honnan is tudhatnák, mi az a tudathasadás, neurózis...? (lsd. 1. Badar Király, Nagy Kulcsmásoló)
      Könyv vagyok, ennyit tudok magamról. Kiadott, Móra könyvkiadós, minden kritériumnak megfelelő Mesekönyv.

Hogy kinek szólok, no azt nem tudom, mert ez idáig nem olvas, nem is képzel el senki sem.

Süsüt egyenesen imádják, nem beszélve Pom Pomról, (micsoda hülye név ez?), vagy Frakkról, (netán szmoking?), vagy a Téli Tücsök Meséje… (mintha lenne meséje!), az én szerencsétlen Dongómról azt sem tudják, hogy létezik… Kérem, pedig létezik.
Belepett a por. Gyújtósnak szánnak… Vagy „vigye, aki akarjának", bárki legyen is az, de nagyon félelmetes, annyi szent… Vagy még sem…. Vagy csak titokban szeretnek engem, lopva olvasnak, és csendben rajonganak értem…? Lehetséges?

Mi is az a neurózis? Pszichózis? Depresszió? Kérem, Orvost! Orvost!