Az idén valahogy az igazi advent engem elkerült. Nem értem rá, nem értem oda, nem volt különösebb esemény, koncert, amire készültünk volna. Valahogy a gyertyagyújtásokra sem figyeltem oda, tudtam, hogy kellene, mert eljött a napja, de a költözésnél jól elraktam az sk. gyártott és évek óta szalonképessé varázsolt koszorút, és eszembe sem jutott ott keresni, ahová végül került. Ellébecoltam a gondolattal, hogy Advent van, meg minden, de különösebb lelkiismeret furdalás nélkül vészeltem át az időszakot. Mégis, motoszkált bennem, hogy várjam a Karácsonyt. Várjam, holott tudtam, hogy kettesben leszek majd az egész ünnepek alatt Emmával. Akkor meg minek készülödni? Magamnak?
Igen.
Ez a válasz.
Különösen akkor értettem meg a saját gondolataimat, amikor elolvastam Deák Editke facebookos bejegyzését egy Márai idézettel, és rá kellett jönnöm, erre vágyom....
Ide idézem az idézetet:
"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen…
Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűvel. …
Az ünnep különbözés. Az ünnep mély és varázsos rendhagyás.
Az ünnep legyen ünnepies…
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj fel rá testben és lélekben.
S nem csak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepet is.
Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
/Márai Sándor/
Bizonyosan öregszem, hisz régen egyáltalán nem foglalkoztam magammal és a saját gondolataimmal, vágyaimmal. Teljesen lefoglalt a készülődés, a varázsolás, az alkotás, csupa gond és probléma telepedett rám, hogy miből és hogyan ajándékozzak szeretteimnek... Sosem fejeltem el, hogy évek teltek el úgy, hogy a semmiből, mínuszból és hitelekből éltük át az ünnepet, hatalmas lelki terhekkel, hogyan lesz a következő hónap? Mi jön Karácsony után?
Nagyon sokat törtem a fejem, hogy az idén hogyan oldom meg az ajándékozást, de sokat segített a családi megállapodás, hogy csak ehető és vagy kézzel készített ajándékokat adunk egymásnak. Jövőre is gondolunk majd erre, hogy egy meghatározott kategóriában kell kreatívan megajándékozni egymást.
Amúgy léteznek még Karácsonyi Csodák.
Magam tapasztaltam. A sok rossz mellett, mert van az is a begyemben, a minap este, műszak után betértem a Boró pékségbe a Vasmű úton. Kértem a szokásos zsemle mennyiséget, és vételeztem egy ketsupos szivecskét Kisfiamnak, mert az ebédje nagyon karcsú volt. Éhes voltam, de magamnak már nem akartam vásárolni, így határozottan mondtam, hogy ennyi lesz, köszönöm... És akkor az történt, hogy az Eladó Hölgy, szemlesütve mondta, hogy betettem még egy pizzás virslis batyut, fogyassza egészséggel... És én csak álltam, nyomin, ahogy szoktam értetlenül, és megkérdeztem bepárásodott szemüvegem homályából, hogy mivel érdemeltem ki ezt a meglepetést?
Semmivel.- Mondta a Hölgy és továbbra is csendesen mosolygott...
És én egész hazáig repkedtem a boldogságtól, hogy ez velem megtörtént! Mondjuk, ebbe a pékségben már máskor is ért meglepetés és szerintem a Világ egyik legfantasztikusabb helye. Egyszer két kakaós csigát találtam a zacsimban, furcsállottam, bár az ott dolgozó pénztáros mondta is, hogy betettem még egy csigát, mert az már a vége a süteménynek. Hazaérve láttam, hogy egyáltalán nem a vége volt. Két teljes és egész péksütit kaptam. Szóval van ilyen is, és hála Istennek ezek a varázslatos emberi megnyilvánulások nem halnak ki. Úgy hogy várom a Karácsonyt.
Ünneplőben, ahogyan azt kell, és nem baj, hogy egyedül.
Mindenkinek Békés, Nyugodt, elmélyült és átélt érzelmű Karácsonyt Kívánok!
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése