Netversfeszt 3. rész

A másnap, egy egészen más nap volt....
Ez, amolyan Micimackós kezdés, de nagyon jól esik - mesélni...
Megreggeliztünk, beénekeltünk, glédába vágtuk magunkat és suhantunk a fesztivál helyszínére. Gondoltuk, kezdődik. De csak mi gondoltuk, és néhány kóborló ember, akik nyilván, nem tudtak aludni még rajtunk kívül.

Két problémánk volt ezzel a 9 óra negyven perces kezdéssel. Vagy nagyon főműsor időben van, vagy még senki sem érkezett meg a fesztiválra, akinek erre lenne dolga, vagyis nem nagyon lesz közönség. Ez utóbbi jött be. Ha mi 12-en felállunk a nézőtéren, nem nagyon marad tapsikoló ember székeken... :(
Néhány pillanatig csalódással töltött el bennünket a tény, de ezzel együtt meg is nyugodtunk. Teljesen otthon éreztük magunkat. Elszállt minden térdremegés, minden hangremegés, egy úttal véget is ért a tremor. Hiába a nagy színpad ijesztőisége, hiába a profi hangtechnika, megvilágítás, könnyen boldogultunk a helyzettel, mert mivel ismerős volt. Nem mondom, ha zsúfolva lett volna vájt fülű zenészekkel, kritikus közönséggel, hogy sikerült volna ennyire tisztán és érthetően, érzelmesen énekelnünk. De sikerült.

Kórus a színpadon

Annyira sikerült, hogy az addig fapofával, rendületlenül fotózó, egykedvű figura, aki időnként felállt, helyet változtatott, méregette a színpadot, alkalmas beállásokat, helyeket keresve- egyszerre az oldalt lépcsőknél termett és lelkesen, ragyogó arccal közölte: nagyon jó volt! Mi bezsebeltük a rögtönzött örömből felszabadult dicséretet és gyorsan leültünk. A felénk forduló arcokból kiderült, hogy tetszett, amit csináltunk. Tetszettek a verseink, a felvezetőnk, a munkákról írt bemutatkozásunk, egyszerű volt, és szimpatikus a kevéske nézőnknek. Nagyon szerettük érte őket! Zsuzskát lekapcsolta egy felé igyekvő ember, akiről kiderült, hogy Ő Haranghy Géza, a Szerelmes vers alkotója. Meghatottságunkban mi is csak néztük a távolból a megrendült embert. Örül nekünk! Tetszett Neki! Elvarázsoltuk! Láttuk, ahogyan Zsuzska kezébe ad két könyvet, és nagy szeretettel megpuszilja. Csak néztünk és nem hittük el, hogy ezt mi okoztuk ennek a sokat megélt költő embernek! Olyan furcsa belső remegés jött ránk, amolyan adrenalinos fröccs a véráramba. Aztán, a mellettünk ülő idősebb hölgy is felénk fordult és nagyon kedvesen méltatott bennünket. Neki az első és utolsó dalunk tetszett a legjobban, de sietett közölni, hogy mind nagyon szép volt és gyönyörűséges! Kiderült, hogy szintén egy költőnőhöz van szerencsénk, aki szívesen bízná verseit ránk, s Zsuzskára a megzenésítését. No, de azért kaptunk egy kritikát is. Egy dunaújvárosi figura lépett fel utánunk, és hát, nem nagyon volt alkalma nem hallani minket, mivel egy légtérben tartózkodtunk. El is neveztük "szembeszomszéd"-nak, ha már dunaújvárosi.... Hallott hát! Persze, hogy hallott minket. Jól szólt- mondta. Utóbb beszélgettünk egy keveset, s azt a megfigyelését osztotta meg velünk, hogy nagyon egy érzelmi íven énekelünk, jó lenne valami pörgősebb, frissebb dolgot is megmutatnánk, mert ezen el lehetett volna aludni. Ildike megvásárolta a CD-jét, hogy támogassuk a művészeket, és a mondanivalóját is nagyon rendben lévőnek találtuk, hogy lehetne frissíteni. Igen, lehetne, bármit lehet, amit még nem csináltunk. Hazafelé betettük a figura CD-jét, mondván, hogy majd frissülünk, pörgünk, nem alszunk el az éjszakai hazaúton. Hát nem is aludtunk. Akkorát röhögtünk, hogy elszállt minden álmosságunk! Ugyanis a fickó olyan lagymatag, olyan langyos és álmosító, egyhangú és altató szerű dallamokat, élettelen verseket tett fel a CD-jére, hogy azt sem vettük észre, mikor kezdődik másik dal. No, ez csak egy szösszenet volt a nagy eposzban.
Ott tartottunk, hogy lement a mi programunk, és mint a nézőtér szerves alkotó elemei, lelkesen hallgattuk az utánunk következő művészeket. 15 percnyi műsor időt nem mindenki tartotta be. Volt aki lazán fél órát zenélt a színpadon, szemrebbenés nélkül és senki sem figyelmeztette, hogy már rég lejárt a kétszeres műsorideje is. Mi ezt innentől kezdve pofátlanságnak tartottuk. Voltak akik egy szál gitárral álltak ki, voltak akik zenekarral, a legtöbben formációk tagjai voltak, nem kezdők. Ez a VI. ilyen rendezvény, és volt, aki már minden egyes fesztiválon részt vett.Volt olyan trió, a Csillag trió, akik külön erre szerveződtek, készültek, gyakoroltak, s saját bevallásuk szerint, a verseket nem értelmezték, hanem dalszövegként dolgozták fel. Nagyon jól sikerült! A visszhang c. dal nagyon szép volt!  Egy másik ilyen formáció, a Dalinda tagjai mind más-más ország részben laktak. Meg lehetett különböztetni a lelkes amatőröket a profi zenészektől, de azt nem mondanám egyértelműen, hogy a lelkes amatőrök kevesebb örömet okoztak, mint a profi zenészek. A vers választás különösen fontos, ezt leszűrtük tapasztalatnak. A sok zenei eszközzel élők között is volt olyan, akinek a hangosítás ellenére hangját elnyomták a hangszerek. Láttunk viszont olyan srácot, aki nem csak pengette a gitárját, hanem használta, életre keltette és szerves részévé tette a dalnak. Ő volt Olajos Gábor Nyíregyházáról. tőle hallottuk a következő dalszöveg betétet : " " a világ egy link gyűjtemény" az Email c. dalból való, nagyon tetszett nekünk. Kedvencünkké vált a Bodroghalmi apuka. Kamasz fiával is színpadra lépett, aki szintén nagyon tehetséges megzenésítéseiben, de mutáló hangja miatt, az édesapja adta elő a dalait. Remek volt! Ez az apuka vagány dolgokat, merészeket művelt, mert lebetegedett zenésztársa helyett keresett a helyszínen hangszeres kisegítőket és röpke idő alatt alkotta újra a repertoárjukat. A legnagyobb örömet egy balassagyarmati tanárnőkből álló zenekar okozta, akik egyszerűen szenzációsak voltak! Ők voltak a Csalogató együttes. Képzelj el négy fiatal nőt, egyikük ritmus eszközöket rázott, másik furulyázott, harmadik gitározott, negyedik egy ládán ült és azt verte dob helyett. Mind a négyen más és más hangszínen énekeltek, kisegítő zenészük egyik tanítványuk, hegedűn játszott és gitáron vonósozott. Az a négy hang, ahogyan megszólalt, lenyűgöző volt! Mint utóbb megtudtuk, tavaly megjelent egy CD-jük, érdemes lenne megkeresni! Nem fogsz csalódni benne! Volt negatív élményünk is, csalódásunk de őt nem nevezzük nevén. Méltán vigyáztak az egójára, mert törékeny lélek, ismerjük az előéletét, de nála sokkal jobb zenészek, sokkal jobb dalokat adtak elő és voltak alázattal a zene iránt. Másik ilyen zenekar elől futva menekült, kinek jobb érzései voltak, de én őket nem hallottam. Sokakra emlékszem, most is, mély nyomokat hagytak maguk után, és nagyon kevés emberen láttam nagyon nagy arcot. Volt egy-két ember, de nem számottevő. Volt egy nem rég szült anyuka is, láttuk Őt a kertben babázni, és amikor a színpadon énekelni kezdett, beleborzongtunk! Nagyon nehéz dalt énekelt, nagyon szépen, tisztán, érthetően. Az egész műsoruk különleges volt, nem hétköznapi, nem könnyed.
Összegzésként, 34 zenekar vagy formáció, egyéni előadó vett részt, rengeteg megzenésített verset hallottunk, úgy is, hogy közben mi felfedeztük a közeli Tibi fagyizó nagyszerűségét. Hááát, többször is. Fantasztikus fagyijuk volt!
Haranghy Géza Szerelmes versét még két előadásban hallhattuk, de egyik sem tetszett annyira az alkotónak, mint a miénk. Ez nagyon, nagyon jól esett nekünk. Mire felocsúdtunk, véget is ért a fesztivál érdemi része. Épp, hogy kiléptünk az épületből, láttuk megérkezni Sebő Ferencet és zenész társait az est záró koncertjére... Folyt. köv!