Mi ez a betegség?

Jótól kérdezed, órákig tudok mesélni róla! Feltéve, ha akarsz betegségekről hallani. Persze, nem, hiszen mindenkinek elég a maga baja...
Egyszer, még rádiós koromban beszéltem a rádióban a GERD nevű, Gastro-Eosophagiális- Reflux betegségről, mikor is az a csúfság esett meg velem, hogy Balogh Tanár Úr adás közben írt nekem egy sms-t, azzal a rövid, de velős intelemmel: "abcug-reflux"! Máskor beszéltem a fagysérülésekről, amit barátaim Pesten, internetről hallgattak és azt hitték horror-műsort vezetek... Mind ezekből tanulva, már nem akarom részletesen elmondani senkinek a betegségem alakulását, kimenetelét, műtéti megoldását, mégis, hordoz magában némi tanulságot, amit mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlanék...
Nos, nekem van egy velem született rendellenesség a koponyámban, ami az az érzésem, hogy csak a bajt hozza rám... Nincs ugyanis jobb oldalon homlok üregem... Ha olyan gúnyos nyelvem lenne, mint Cyranónak, azt mondanám, hogy "csökevényes" vagyok, de ha ezt más mondja, azonnal megsértődöm...
Ennek tulajdonképpen addig nincs jelentősége, amíg az ember nem szerez be egy kikezeletlen arcüreg gyulladást. Mert nem ér rá orvoshoz menni. Vagy fafejű altatós és nem hiszi, hogy igazán beteg... És eltelik jó sok év, sok megfázás, kiheveretlen arcüreg gyulladás,mert néha négy pihenő nappal kilábaltam a rossz közérzetből, és már mentem is tovább... 2004-ben voltam először padlón emiatt. Emlékszem, ültem otthon a kanapén, Kisfiam az ölemben, és nagyon furcsát éreztem a mellkasomban... Kértem is a gyereket, hogy ne ülj már rám ennyire... Úgy éreztem, hogy súlyokat cipelek, nyom, nagyon nyom valami... De ez nem múlt el könnyen. Végül rájöttem, hogy nem a gyerek ül rossz helyen, én nem működöm jól... Persze, végre orvoshoz kerültem, kiderült, hogy ez a gyulladás ráhúzódott a szívemre, okot kerestek, valami gócot és megtalálták az én hónapok óta zajló, kezeletlen és elhanyagolt betegségemet. Operálni kellett, kinyitni a lezárt arcüregeket, kitisztítani és egy olyan mesterfogáshoz fordulni, amivel a természetes anatómiát meg kellett változtatni, de segített végül levegőhöz jutni. Vagyis, meggyógyultam, kaptam levegőt, de maradt vissza a szívbetegség és az ezzel járó gyógyszerszedés... :(  Rendszeresen jártam kontrollra a szívemmel, szedegettem a gyógyszert, és minden rendbe jött. Megtanultam együtt élni és teljesítményt leadni úgy, hogy tudtam, a szívem már nem a régi. Nem tekintetem magam betegnek, és az az igazság, hogy ahogyan múlt az idő, el is felejtettem a kínos kórházi napokat...
Ám ez a kórság megint kifogott rajtam. Szeptembertől szinte folyamatosan beteg voltam, tudod, olyan lábon járó, de mindig volt valami nyavalyám. Nátha, köhögés, néha fulladás, és ezzel el is szórakoztattam magam. Ha fájt a torkom, legalább fájt valamim, egyébként csak úgy elvegetáltam... Se láz, se fájdalom, se komoly.
Azért, mégis csak betegállományos lettem, két hetet itthon voltam szeptember végén, mert nem akartam visszatapsolni a szívbetegséget. Nem is tért vissza! Lett helyette asztmám.
Majd begyulladt a szemem, egy nagyon furcsa és különleges betegséget sikerült begyűjtenem, ami ráadásul nagyon fájdalmas is: szivárványhártya gyulladást. A fájdalom ellen egy hétig tágították a szemem, amire az egyik kolleganőm tényszerűen megjegyezte, hogy olyan bagzó macska szemem van...De csak az egyik. Tág, fényes pupilla, mintha állandóan igéznék valakit...  Fél szemmel. Ez nyilván nem a siker titka... Esetleg, Quazimodo bukott volna rám... Végül megállapítottuk, hogy olyan David Bowie-s, vagyis felemás szemű vagyok. Rövid ideig tartott a gyógyulás, mert pár hét után minden kezdődött elölről...
Karácsonykor elment a hallásom és 24 napig nem hallottam semmit a jobb fülemre. Még a kamionokat sem a ház előtt.  És persze, ilyenkor mindig titkokat akarnak súgni az embernek, és csak is abba a fülébe, amire semmit sem hall. És egy ideig jártam még énekelni, de miután saját hangom a fejemben visszhangozva hallottam, jobbnak láttam, ha nem kísérletezek tovább az énekléssel. Jó, megint elmentem orvoshoz. Fülész kell ide, nem más! Hiszen, süket vagyok. És akkor elkezdődött személyes ismeretségünk elmélyítése Breznyán doktorral. Hova tovább, legfontosabb kapcsolatommá lépett elő a doktor, hiszen minden héten volt valami fejlemény a hallásom körül. Hol hallottam, hol nem. Jöttek a kínos beavatkozások, mint fülfelszúrás, arcüreg felszúrás, (ez 2X), és javultam! Amikor 24 nap után visszatért a hallásom, azt mondtam a fiamnak, hogy nem baj, ha káromkodik, csak mondjon valamit! Örültem, és megkönnyebbültem, hogy nem maradok süket. Már nagyon el voltam keseredve. Ennyi az egész? Megfázom és vége a hallásomnak?
Ha vicces lett volna, biztosan nevethetnékem is lett volna mellé... Nagyon rosszul éltem meg.
Azután, épp egy hete hallottam, amikor begyulladt ismét a szemem. és akkor már tudtam, hogy ez a ping-pong mester, aki bennem lakik, ez egy Alien. Ha valahonnan kiebrudalják, átköltözik máshova. Gyűlölni kezdtem ezt az egészet. Jó szemcseppeket kaptam, amire ismét kacsintani tudtam. És akkor jött a végkifejlet. Észre vettem ugyanis, hogy akár hogyan teszem fel a szemüvegemet a fejemre, az valahogyan nem akar jól állni a helyén. Úgy állt, mint a leszakadt keresztrúd egy vitorlás hajón. Se nem láttam át rajta, se nem tudtam rendesen feltenni az egyébként jó és kiváló minőségű szemüveget. Breznyán doktor már látta, ennek koponya CT lesz a vége, meg is kaptam a beutalóm és hamar, igazából pár hét alatt sorra kerültem.
Amikor a kezembe vettem az eredményt, azt hittem elájulok. Láttam, micsoda károkat okozott bennem ez a gyulladás, a szemem és az arcüregeim, a homloküregem mind telve voltak, nem gyógyultak, ami legutoljára gyógyult az ismét fedett volt... Sehol sem kaptam levegőt. Bőrön és szájon át lélegeztem, a csontjaim nem vezették a hangokat, az üregek nem ürültek ki, minden úszott el... És akkor kollegáim kidobtak a munkahelyemről, igazából eltanácsoltak a munkától, vagyis megint elmentem betegállományba. Hogy egyszer igazán meggyógyuljak. Tudtam, hogy operálni kell az arcüregem, és azt is, hogy nincs választási lehetőségem, ezt már nem úszom meg másként.
     Egy hete vagyok túl a műtéten, és jól vagyok. Jól bírtam, mondta a doktor, nem is hisztiztem. Igazából, büszke rám, hogy nem csináltam ebből a műtétből nagy cirkuszt. Cserébe Ő féltett, óvott, még az álmomra is vigyázott. Minden megtett és még többet is. Törődött velem, nem hajtott el, amikor látta, hogy velem csak a baja lesz. Amikor érzéstelenítette az orromat, azt mondta, hogy ezt nem szereti csinálni. Mondtam, ne is szeresse, csak az a lényeg, csinálja jól. Ezen nagyon jót nevetett. Megvagyunk. Most már azt remélem, ritkábban találkozunk, barátságosan integetünk egymásnak és mindenki átmegy a maga térfelére a műtőben. Mert a dolgok rendje még is csak ez... Nagyon hálás vagyok nem csak neki, hanem türelmes kollegáimnak is, akik helyettem is dolgoztak, meglátogattak, törődtek velem... Mégis csak megúsztam megint... De legközelebb okosabb leszek Aliennél, az elején már komolyan veszem...