Fenyves-napló 5. rész

Érkeztek a vonatok, s vele barátnőm, rég volt harcos társam és vérbálozó cimborám, Tóni. Bece neve ex férje nevéből ered, rajta ragadt, még tán az OBSI-s időkben, mindneki így ismeri. Persze, késett a vonat, fél órát, s volt időm ez alatt körbe nézni a fonyódi kikötőben. Nagy csillogás, zene és forgatag, de igazán fogyasztó a tavernákban nem volt. Elbandukoltam megnézni a propellert, s megnyugdtam, ahogyan magasodott a parti fövenyen. Virágokkal körbe ültetve, törődve van vele. Minden igyekezetem ellenére, nem érdekelt annyira engem a kikötő, holott normálisan kikötő-fun vagyok. Eszembe szoktak jutni azok a helyek, ahol órákat tudtam tölteni anélkül, hogy meguntam volna. Mandraki kikötő, Rodoszon, vagy Split, Hvar, Vrsar kikötője, ahol még anno', a csodás régmúltban kiscsaládommal múlattam az időt. A tengerparti kikötők fenomenálisak. Sok színű ember, hajó és túrista áradat, a piacok, a tavernák, a fények, a csillogás, a hajókon heverő, gazdagék, akik alkalmazottja épp vasal a fedélzeten, vagy vacsorát szolgál fel, s a hajót imbolygató szél kicsiny lépésváltásra készteti az igyekvőt... Bámész tömegek, lassan sétáló, vagy valahova igyekvő ember halmaz. Az épp kikötő, friss hadi zsákmányban bővelkedő, hálót kimelő halászhajók... Kérges kezü halászok, akik büszkén pakolják kosarakba portékájukat, hogy a legközelebbi vendéglő asztalán délben már felszolgálhassák.... A szagok, az illatok, a pofátlan sirályok, az indulatba lendülő szél, mely eldönti, hogy aznap is fújni, hömpölyögni fog.... Olyan egyedi világ ez, ami utánozhatatlan és pótolhatatlanul emlékké nemesül, s benne marad emberben, illatban, akárcsak a sirályok vijjogó hangjában... Ó, ez is egy pillanat, ami maradandó. Az, ahogyan a régmúltból visszaköszön a megélt, s olyan fontos, kedves volt számomra, hogy bármikor újra és újra élhető, megidézhető, hogy újra eltöltsön jó érzésekkel.....
 I love you, kikötők!
Nos, megakadtam... Felkelt a családom, s körém telepedve, be-be szólingatva, hajszolnak befejezés felé. Így az ihlet tovaszáll, a gondolat elhajol, s megint a feledés homályába vész... Mit kell még tennem, hogy újra előjöjjenek, nem tudom....Na puszi. Lesz ma nap, fürdő és kaland, grill, mert vissza kell füstölnünk a szomszédokat.