Parti-story

A piros stégen hevertem s éppen azon gondolkoztam, hogy vajon a szél, keletkezésének legelején vajon tisztában van-e azzal, hogy mikor, miképp pusztítani, tombolni avagy simogatni fog...? Most éppen simogatott. Olyan lágyan, olyan finoman borzolta bőröm érzőideg végződéseit, hogy pontosan meg tudtam volna mondani, hogy melyik alkatrészemnél támadt turbulencia. Állandó, fodrozódó légáramlat a tó felől fújt, nyaldosta kiterült, napfürdőző testemet, s a langymeleg fuvallat cserélődött a forró levegővel váltakozva, az erősebb a gyengédebb befúvással. De mielőtt belemerültem volna ez egyoldalú, meditatív eszmecserébe magammal, egy vízben trappoló, mentőmellényes kislányra lettem figyelmes.
- Mit keresel itt kislányom? Hol a hajó? Hol van Rita? - ezek voltak az aggódó apa szavai, csak úgy csattantak a víz felszínén, a lefelé görbülő ajkú kislány arcán.
- Ott hagytam. - felelte a gyerek.
- Hol? Hogy hogy ott hagytad?
- A homokpadon, Fonyódnál. Ott hagytam.
- És Rita?
- Összevesztünk, elegem lett belőle, hallgass meg, elmondom hogy volt, kiszálltam és ott hagytam....
- Nem érdekel, hol van Rita?
- Ott, a hajón. Nem akart kiszállni és gyalogolni, ott hagytam.
- De miért mentetek el olyan messzire? Nem megmondtam, hogy itt gyakoroljatok?
- Rita rosszul manőverezett és elsodródtunk.
- Nem vagyok rá kíváncsi! Fogd magad, menj fel anyádhoz és segíts neki ebédet főzni!
- De apa...
-Megmondtam! Nem vagyok rá kíváncsi! Azonnal menj anyádhoz!- harsogott az apa, s így lett a gyermek lefokozva egy másodperc alatt vitorlázó sportemberből   - konyhasegéddé...
Halványan derengeni kezdett az előzmény, s a résztvevőket figyelve, összeállt a kép. Jó órával ezelőtt, láttam, ahogyan két 10 év forma kislány ül egy vitorlásban, mindkettőn szabályosan mentőmellény, ahogyan az kell. Vitorlás ismereteik elején járhattak; a hajó, irányításuk alatt hol jobbra, hol balra fordult. Nos, elég alacsony a vízszint, nagy mélységektől valóban nem kellett tartani. Az apa egy stégen ücsörgött, néha rájuk nézett, be-be szólongatott nekik valami tudományosat, amit vagy értettek a lányok, vagy nem. Evickéltek, forgatták a vitorlákat, átültek egyik oldalról a másikra.A hajó szépen, lassan kipörögte magát, végül a szélirányba állított vitorlákkal elindult világhódító útjára. El Fenyves partjaitól, át a gyanutlan, szétsprintelő fürdőzőkön, a Fonyódi kikötő felé, ahol is, egy homokpadon megfeneklett. Kérdezem, mi lett volna, ha nem ül fel a hajótest egy homokpadra?
Az apát csak addig izgatta a gyerekek manőverezési bakija, amíg tudományosan beleszólhatott. Ahogy nőtt köztük a távolság, úgy lankadt az apa figyelme, mi több, el is felejtette, hogy a lányok kint vannak a vizen. Kislánya trappolására riadt, s azonnal a helyzet magaslatára emelkedett:
-Soha többé nem mehetettek el ketten vitorlázni!- halkult el az atyai dörgedelem a szélben. Vártam a mentő csapatot, mely kisvártatva meg is érkezett, egy másik vitorlás suhant ki az öbölből, rajta utasként az apa. Nem a szél hibája, hogy épp nem állt a vitorlák szolgálatába, hosszú percekig kínlódtak, mire elindult a sója. Távolból láttam, hogy az apa a fürdőzőknél gyalogra váltott, s spontán mentőhajó kinavigál a mélyebb vizekre. A távolság sokat lecsalt a történésekből, de az tisztán kivehető volt, ahogyan letaszigálja a homokpadról a hajóját, beül és kiviszi a szabad vizek felé. Jól van, gondoltam, Rita meg van mentve. Visszatértem az olvasáshoz, a szél simogatás elemzéshez, majd egyszer csak felpillantván, beúszott a hajó a képbe. Apa a hajón kormányoz, Rita, a kislánya barátnője, pedig kötélen vonatja a hajót az öbölbe. A kép belém hasított... Büntetésből talán? Mert csak azt hallom, ahogyan az apa korholja a gyereket, s a kislány könnyeit a Balaton vágja zsebre, tetemesen elmelve az amúgy alacsony vízszintet. Húzza a hajót, teljes erejéből húzza, szemben a hullámokkal, a léggel, a hínárerdőn át, pedig nem tett semmi rosszat, ami az ő hibája lett volna. Kedvem lenne e döbbenetes képhez hozzá szólni, de jók a megérzéseim, nincs kinek. Így inkább leírom.  Az igazi kapitány, semmilyen értelemben, nem hagyja el a hajóját. Se gyerekestül, se máshogyan... Az a kislány ezt régen tudja, ő az igazi kaptány... kedves apa....