Menedékház ... Egy régi műsor terv volt, ami csak itt olvasható

Vasedény-menedékház

Üdvözöllek a cserépkályhás, meleg szobából, forró teás, kiflicsücskös uzsonna mellől! Nekem is első körben Kern András jutott eszembe, a „ Halló, Vasedény?”című gyöngyszemről. Korombeliek önkéntelenül elmosolyodnak ezen az egyszerű mondaton… Fülünkben ott van a hanglejtés, az egyedi és megismételhetetlen örökzöld kabaré jelenet. Vasedény mindenki számára elérhető és hasznos üzlet volt, konyha és edény, szerszám és berendezési tárgyak boltja.

Tudtad, hogy akad egy szeglete ennek az országnak, ahol még nagyobb jelentőséggel bír? Valamikor valóban a Vasedény vállalat tulajdonát képezte, a neve rajta maradt, senki sem változtatta meg, így felejtették. Térkép nem jelöli, jelölt út nem vezet hozzá, ám, ha szükséged van rá, belebotlasz. Egy völgyben helyezkedik el, valahol a Börzsöny határhoz közeli részén, elzárva mindentől. A legközelebbi település hegyen-völgyön át 4 km-re van.

Víz a ház előtti forrásban tiszta és iható, ösztönösen keresed rajta a csapot, és ha napokat töltesz ott, az utolsó napig szeretnéd elzárni használat után. Nem megy, hiszen forrás! Fűtés fával, sparheltben. Főzés ugyanitt. Világítás gyertyával, petróleum vagy zseblámpával. Tábori ágyak vannak, némi paplan, takaró. Pottyantós WC van, panoráma kilátással a hegyoldalra. Miután nincs áram, sem térerő, csak a mérhetetlen csend, valami megfoghatatlan dolog veszi kezdetét körülötted. És valóban! Semmi és senki nem sürget. Ha ide értél, nincs hova menned, és kedved sincs hozzá. Semmi sem űz, semmi sem hajt, semmi sem fontosabb, minthogy biztonságban vagy. Rábízod magad a természetes életritmusodra, hagyod, hogy átmosson a hely, a tisztaság és frissesség. Akkor eszel, amikor megéhezel, akkor kelsz és fekszel le aludni, amikor jól esik. A természet átölel, megnyugtat és kisimít. Ha társasággal tévedsz erre, nem marad más szórakozás, mint az emberi szó, játékok, mesék, történetek. Mert minden elem egyszer lemerül, és az MP3–4-5ökből is elfogy a szusz. Nem marad más, csak a saját hangod. A környéken kirándulni csodás. Kalandos helyek vesznek körül. Farkas sziklák, denevér barlangok, elhagyott bányák. A hegy tetején akad némi térerő, de miután sokat kell érte gyalogolni, ezerszer meggondolod, hogy felkaptass-e érte a járatlan utakon, vagy befagyott vízmosások jegén. Hiába számolod az itt töltött estéket, elveszíted az idő fogalmát is, nem tudod milyen nap van, mióta is vagy itt. Amikor pedig visszatérsz a hegyről, a menedékházból, valami furcsa szorítást kezdesz érezni a mellkasodban. Érzed, hogy kiszakadsz valamiből, ahol jó volt. Megkönnyebbülsz ugyan, hogy visszatérhetsz a civilizációba, a megszokott életedbe és ugyanakkor fáj is a valóság. Napokat gondolkodsz azon, hogy hova lett az idő? Hogy történhetett ez? Mi volt ez? Csoda? Álom? Valóság? Milyen misztikumnak és varázslatnak voltál részese? Örökre megmaradnak ezek a gondolatok és nem találod rá a választ. Mert a válasz ott marad. Nem hozhatod magaddal….

Vasedény-menedékház, Börzsöny

Az én menedékházam kicsit mégis más lesz. Nem tudok ugyanis ilyet varázsolni. Kikapcsolni sem tudom a lüktető életet, hiszen mindenben nyüzsög, zajlik, bonyolódik, akarva, akaratlanul is sodor magával mindannyiunkat. Néha sok, néha elviselhetetlen, fáradtak vagyunk, nyúzottak, mosolytalanok. Utáljuk a taposómalmunkat, a napi körforgást, és ha nem is utáljuk, de lassan elfásulunk kikapcsolódás nélkül. Néha úgy kiszakadnánk csak egy pillanatra, hogy újra erőt gyűjtsünk! Jól esik egy nyugodtan lehörpintett meleg tea, kávé vagy forralt bor, de lássuk be, ez egyedül nem az igazi! Barátokkal beszélgetve, bevackolva sokkal jobban esik. Ne rohanjunk tovább, ne adjuk fel az életerőnket, foglalkozzunk kicsit önmagunkkal is, állítsuk meg az időt! Hol lehet ezt megvalósítani? Itt nálam, a Menedékházban! Nem feltétlenül csak komoly dolgokat, témákat szeretnék megszólítani, hanem kiragadni a ránk zúduló zanzásított világmindenségből valamit, amin érdemes elgondolkodni, elmélkedni, szavakat pazarolni rá. Lehet ez könyv, film, zene, élmény, kaland, mese és igaz történet. Egy a cél, hogy aki betéved, érezze a Vasedény-menedékház teremtette biztonságot, baráti figyelmet, egyszerű és tiszta gondolatokat, ajándék időt a rohanó hétköznapokban is.

Mára egy olyan nyitó témát én választottam, ami lerágott csont: a Karácsony. Nem is kerülgethetjük, hiszen napok kérdése és ránk zúdul, még a csapból is ez fog folyni.

Saját életemben többször elegem volt belőle, de csak egyszer sikerült kijátszani a hagyományokat. Életem legszebb karácsonya maradt. Az ünnepet válásom után különösen nehezen éltem volna meg a hagyományok fogságában. Családunk romjain- csonka nyomorunkban végig látogatni a rokonságot, s mindenhol enni, mosolyogni, nekem ez akkor valahogyan nem akaródzott. A megszokott helyett én át akartam kódolni magunkban a Karácsonyt! Minden megváltozott, fenekestül felfordult körülöttünk,s én egyszerre elkezdtem rettegni attól, hogy ebből az ünnepből csak a hiányérzet marad meg nekünk! Végig néztem az internetet, hol lehet karácsonykor szállást és ellátást találni olcsón Gyerekkel, kutyával? Reménytelennek tűnt. Nem volt pénzem, amit erre nagyon elpazarolhattam volna, így az olcsóbb megoldásokat részesítettem előnyben. Amik nem voltak. Végül találtam Zalában egy vadászfogadót, ahová kutyával is mehettem és nem utasítottak el azzal, hogy telt ház van! Remek, utazunk! Először életemben egyedül egy hosszú úton. Hát, féltem kicsit ettől az egésztől! Kölcsönkértem bőröndöt, becsomagoltam, majd 24.-én hajnalban útra keltünk térképpel, élelemmel, meleg teával, Gyerekkel, kutyával felfegyverkezve a számomra ismeretlen Zala-megye rejtekadó erdejébe. Majd 4 óra alatt értünk oda, teljesen lemerülve, mint egy zsebtelep. Közben, helyi specialitásként, el kezdett szakadni a hó. Mint utóbb kiderült, csak azon a környéken volt akkor fehér karácsony! A fogadós, Gyuri bácsi és a Fia, Áron, nem kérdezett semmit, csak Mi voltunk a vadászházban akkor, miattunk nyitottak ki, s egy szavuk sem volt e miatt.  Szállásunk meleg volt, a kutyát imádták, a Gyereket kényeztették, nekem pedig jó sok finom forralt bort készítettek oda a cserépkályha padkájára. Gyuri bácsi főzött ránk, igaz, pasisan mirelit fasírt volt az ünnepi kaja, de a palacsinta legalább igazi volt! Kirándulni mentünk négy kutyával a térdig havazott erdőbe. Hóangyalokat csináltunk a teniszpálya teljes területére. Íjászkodtunk szalmabálára, hógolyóztunk, hancúroztunk Kisfiammal felszabadultan. Két méteres hóembert gyártottunk a fogadó elé és amikor átfagyva, kimerülve becammogtunk, szó nélkül hozták a meleg törölközőt, tiszta, száraz ruhát, forró italokat, teát, forralt bort. Órákat ücsörögtünk a cserépkályha padkáján, néha csatlakoztak hozzánk, meséltek az itteni életről. Gyuri bácsi kutató tekintetében többször elvesztem, egyszer csak megszólalt: „ minden medve csak addig tombol, amíg nem talál mézet... A legbelsőbb medve is….”. Megsimogatta a kezem, majd elment aludni. 3 napot töltöttünk itt, de soha sem felejtjük el. Nagyon rossz volt a kaja, de istentelenül nem számított. Ott is állítottunk karácsonyfát egymásnak a Fiammal, hozott egy fenyő ágat az erdőből. Cukorkával feldíszítettük, majd gondosan lenasiztuk róla. Az ajándékot elhoztam magammal, s mikor odaadtam Neki, felcsillanó szemmel nevetett: „az ajándék mindenhova odatalál.” Este meggyújtottunk egy gyertyát, bevackoltunk az ágyba és azonnal elaludtunk.

 Így történt. A történethez tartozik, hogy nekem sosem volt pénzem. Sosem annyi, amennyire a terveimhez, a lelkemnek szüksége lett volna. Mindig nagyokat álmodtam, nagyon vágytam valamire, és nagyon szerettem volna kipróbálni valamit és akkor egyszer csak lett valahogyan. Nincsen receptem. És néha már álmodozni sem merek, mert már azért is adót szednek. Úgy érzem, sok energiába kerülnek a mindennapjaink; számomra szó szerint egy túlélő-túra a kórházban, végig loholt, folyton szervezett élet, vakvágányon pihenő szerelem vonat, gondolati méla lomhaság, le-le biccenő fej az asztalnál...Sokaknak ismerős, halk sóhajként lebeg az éterben, - bárcsak ne lenne az...

Szakadjunk el a kenyérkeresés, életben maradás harci ösvényétől, mielőtt a Boldog Vadászmezőkre tévednénk! Teremtsünk harmóniát az adok-kapokban! Tarts velem! Pihenj meg nálam! Várlak! Legyél Te is barátom a Menedékházban!