Új kenyér ünnepe

Sokakat nem foglalkoztat már ez az új kenyér dolog. Két dologra figyeltem fel ez ünnep alatt: Az egyik, hogy az új kenyeret a pékségekben minden adalék és mű anyag nélkül készítették, s erre fel is hívták a figyelmet. A másik dolog, hogy nagyon kevesen áldoztak arra, hogy maguk süssék meg az új kenyeret maguknak. Én sem tettem. Dunavecsén volt egy apró szeglete az ünnepi térnek, ahol kis kockákra szabdalt, valódi, új kenyeret adtak kóstolóba. Megmásíthatatlan íze volt, olyan harsogóan tömény és testes volt, az orosz nagymamám dereka jutott eszembe, bár azt nem kóstoltam... Egy falattal betelt a szám. És a lelkem. Mert olyan íze volt, mint, amit mi  már nem ismerünk. Megérintett vele a múlt. Ilyen volt, amit régen fogyasztottak őseink. Semmi allür, semmi hókuszpók, savanyodás gátló, tartósító, morzsátlanító, felfújó, puffasztó, barnító, karamellizáló, egy szóval a pórok kenyere, a nép igaz falatja. Miért nem ehetünk ilyet minden nap? Régen, emlékszem, Zuglóban, a Füredi lakótelepen volt egy, amolyan üvegtigris-kocsi, ahol rendes zsemlét árultak. Olyan volt, mint egy kis cipó. Volt tartalma, bélése, ebéddel felért egy darab belőle. Akkoriban a Teve utcai székházban dolgozó rendőr lánnyal utaztam minden reggel a buszon, s ennél a bódénál találkoztunk indulás előtt. Ki-ki megvásárolta az aznapi zsemlét és boldog tudattal vágtunk a feladataink elé. Zsemle-barátok lettünk. Rendes, tisztességes étket kaptunk a pénzünkért. Jól esett. Kitaláltam, hogy megpróbálom megsütni ezt a zsemlét, de bevallom, nekem nem sikerült. Az én zsemléimmel medvét lehetett volna ölni. Egyik kolleganőmnek sikerült reprodukálni a tisztességes zsemlét és kenyeret otthon, házi körülmények között, hagyományos metodika alapján, de Ő egy kincs. A türelme, precizitása sikerének titka.
A kenyérsütő géppel közel egy évig én is sütöttem a kenyeret, de be kell vallanom, csaltam. Megvettem a géphez azokat a varázslós adalékanyagokat (rozskovász, fehér kovász), amivel rendes általunk ismert kenyeret lehet produkálni. Néha nagyon jók lettek a kenyérkék, néha kevésbé. Kisfiam egy év után megjegyezte, hogy már szeretne olyan vacak zsemléket enni, amiket a többiek is esznek az iskolában. Ne értsem félre, tök jók a házi kenyerek, de most már szívesen enne mást is. Így tértünk vissza a nagyfogyasztó társadalomba, ahol csak a fehér kenyér állja meg a helyét, mert a barnát nem kedveli a színe miatt.

Rodoszon járva (anno' 2000-ben) a legjobban a kenyér hiányzott. Ugyanis pékárú hiányában üresen tátongtak a polcok. Egyik boltban kaptam zsemle szerű bucit, amit az előttem kilépő vásárló eltett, miután a számlát nekem blokkolták; észre sem vettem a megrövidítést, amíg nem ültünk le falatozni.( Hát, innentől nem nagyon volt mit.) A szigeteken nincs nagy mezőgazdaság. Októberben jártunk ott, s akkor már április óta nem esett. Mindent a szárazföldről kell behozni, az alapanyag pedig nagyon drága.A csóró turista pedig beéri a napi egy gyrossal és a literes energia itallal. 35 fokban, sok gyalog megtett kilométerrel, 5 kg-ot fogytam egy hét alatt. Ki lehetett bírni, sőt, azt hiszem, ez akkor túlélő túrának is bevált, s büszkén mondom, minimális étel szükségletünk van, messze túl esszük magunkat. Egy másik szélsőséges helyzetben, 2009 szilveszterén a Börzsönyben, szintén bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen a kevesebb is elég lenne. Odafent sincs utánpótlás, 12 éltünk azon a kaja mennyiségen 3 napig, amit fel tudtunk cipelni magunk.

Hogy mégis örömmel nyomtam arcomba az új kenyeret, annak egy átgondolt beszélgetés adta az alapját. Nem régiben interjút készítettem egy Mexikóban élő magyar nyelvész lánnyal. Felhívta a figyelmemet nagyon sok mindenre, amit elfelejtünk értékelni. Többek között a rendes, minőségi ételeket, az egészséget, a munkát, a biztonságot, a rendet, az iskolázottságot, az alap műveltséget. Kihangsúlyozta a közös múltat, a közös gyökereket...És valóban. Az új kenyér ünnepe, az Alkotmány ünnepe közös - minden Magyar és Magyarországon élő ünnepe. Ezzel a falattal én azt éreztem, hogy elfogadom a gyökereimet, emlékezem a múltra, amit lehet, hogy csak tanultam....Nem számít. Ezen a napon, itt mindenkinek új a kenyér... Ez a baromi finom, meglehet, hogy nem túl update, de friss, ropogós,az első, idei búzából sütött kenyér...

(A beszélgetésből készített cikket reményeim szerint közzé teszem, ha erre az engedélyt megkapom)