Balatonfenyves 5. rész

Tegnapunkat külön töltöttük. Oka van; Vásott Kölyöknek hólyagossá égett az orra, s egész napját a sötét, hűvös szobában volt hajlandó tölteni. Természetesen köldökzsinóron. Mérlegelve a helyzetet, beleegyeztem, hogy kockuljon. Barátnőmmel elindultunk felfedező útra, ha már így alakult. Elautóztunk Somogyvámosra, a Krsna faluba. Ezt a programot évek óta számon tartom, tervezem, majd halogatom. Sosem fért bele az időmbe, vagy épp sosem volt, kivel elmennem. Ilyen remek alkalom, hogy egy kicsit turistáskodjunk, talán sosem lesz, vágjunk hát bele! Ellátmány és túlkapásokon alapuló anyai gondoskodás után, útra keltünk a nagy ismeretlenbe.
Somogyvámos innen nincs messze. 25 km. Hogy csodaszép és nyugodt falvakon keresztül vezet az út,- váltakozva tökéletesre művelt földekkel, érett búzamezőkkel, harsogó zöld erdőkkel, mediterrán fenyvesekkel, - azt mondanom sem kell. Néha még én is elbambultam, elég lassan hajtva, hogy ne okozzak mást, legfeljebb idegrohamot...Krsna faluban nem lehet dohányozni, ezt 30" múlva megtudtam, ahogyan megérkeztünk a parkolóba. A jegyárusító pöndölyös ember, azonnal táblára mutogatva, mézes, dallamos hangon figyelmeztetett, hogy a kerítésen kívül lehetséges ezt elszívni.Legyen... A következő információja az volt számunkra, hogy 1400 Ft-os belépővel mindent megtudhatunk Róluk. Kritikusan vészes pillanat volt ez, erre nem számítottam, azt hittem, itt ezt most bebuktam, nem megyünk be. Szép a kőkerítés, meg minden..., de Barátném konok, makacs fejével nem akartam vitába szállni. Befizetett bennünket s megkezdtük vándorutunkat a hosszú gyalogösvényen, delelőre járó nap kíséretében a falu a faluban (mint a Vatikán) programunkra. Az út mellett leltünk két,díszes, fehér indiai elefántot valamilyen belülről kongó anyagból, nem itteni lakosoknak ez érzésre nem illett oda, ám csak befelé jövet...Amikor később kifelé battyogtunk, ez már megváltozott, beleillet a tájba, a fílingbe... Benéztünk a dombon álló, államilag elismert iskolába, mely inkább palotának tűnt, s uralta a tájat, ahol tanítás folyt, itt nincs nyári szünet. 6 gyermek tanult akkor is éppen, ez volt a maximális osztálylétszám. Készültek a jövőhéten megrendezésre kerülő Krsna fesztiválra, mely július 21-22.-én lesz. Táncoltak, doboltak, indiai ruhájukban meseszépek és különlegesek voltak a 8-10 éves Gyermekek. Hozzászoktak, hogy megbámulják Őket, részesük a falu kuriózumának. Kicsit azért félre sasoltak, Ők is megnézték az Őket bámulókat. Mosolygós szemükben érdeklődés csillant. Integetéssel elköszöntünk Tőlük, nem akarván megzavarni a dob ritmusára ringó csípőjük mozgását. Tovább gyalogoltunk az ösvényen felfelé a tehenészetbe. Mint megtudtuk, szürke marhán kívül egy eredeti, indiai szarvasmarhájuk is van, egy púpos, nagytestű lény, aki ott létünkkor nem tűnt ki a kis létszámú, hihetetlenül jól tartott és szép állatseregből, lustán elterült a naptól pihegő magyar szarvasmarhák között. Mindnek az orrában karika volt, ezzel fűzik össze Őket, ha munkára kerül a sor. Az idei szaporulat is szerepelt a karámban három kis boci személyében, s genetikailag már Ők is értesültek arról, hogy mit kell csinálni delelő időben, s ezt szorgalmasan gyakorolták. További utunk felvezetett a központi részhez, a Templomhoz és közösségi házhoz. Azért körbe néztem, láttam fatelepet, szélerőművet, napelemeket, halas tavat, mert önellátó gazdálkodás folyik, ezt még a pöndölyös ember említette a kapuban. A réteket frissen kaszálták, a levegőben gyógynövények illata, széna és levendula keringett. A főtéren már állt a sátor a következő heti fesztiválra. Templom előtt le kellett venni a szandált, csak mezítláb lehetett belépni. Mindenhol tisztaság és bódító illatok fogadtak. A számunkra túlságosan is díszes Templom oltárán a fekete Krsna és Visnu Istennő táncoltak szivárvány-szín habkönnyű öltözetben, virágokkal, füzérekkel körbefonva, mint egy életképet megelevenítve. Fölöttük legyező, melynek mozgató zsinórja oldalra volt kivezetve.( Később, Vezetőnk megkért, hogy legyezgessem meg Krsnát és kívánjak valamit, mert ilyenkor szokták legbelsőbb kívánságaikat megosztani Vele. Pontosan azt mondta:" egy lépést teszel felé és Ő százat lép feléd". Természetesen meghúzogattam a zsinórt, és utóbb rájöttem, nem kívántam semmit. Annyira koncentráltam a feladatra! ) A falakon életképek, a Mahabharatából és más indiai Szentkönyvekből. A tisztaság, a fények, a színek, az illatok, ne mondd, hogy Rád nincsenek hatással! Vannak.  Ha nem is térsz át erre a vallásra, azt mindenképpen felfedezheted magadban, hogy megpróbálod befogadni, megérteni. Egy fiatal, nagyon jóképű, (tutipasi, és egyben az idegen vezető) lenge öltözetben éppen beszélgetett a velünk együtt érkező párral, aki Anya és Fia volt. A Hölgy nyugdíjas korú, élénk szemű, tiszteletre méltó asszony volt, Fia pedig harmincas, értelmiséginek látszó, okos és örökölte Anyjától, szintén élénk és mosolygós szemű Férfi volt. Elmélyült beszélgetésükbe belevontak minket is, mondván, sajnálják, hogy az elejéről lemaradtunk. Figyeltünk, kérdéseik az idegenvezetőhöz arról szóltak, hogy milyen feltételekkel lehet ide költözni... Számunkra úgy tűnt, hogy Anya és Fia is szeretne ezzel élni, csak a mikéntjét nem ismerik...Körbe ültük a vezetőt, éppen arról mesélt, hogyan élnek itt, a faluban. Reggeli imádság és áhitattal kezdik a napot, 4 óra 30-kor 7 óráig. Reggeli után mindenki megy a maga szolgálatára. Napközben összesen 6 szertartás van a Templomban, mindenki aszerint vesz részt, ahogyan munkája engedi. Nagyon fontosnak tartják a lelki dolgokat, s mindannyian igyekeznek igazítani a tevékenységeiket ahhoz, hogy elvégezhessék a lelki szertartásokat is. Mindenkinek van munkája, de nincs fizetése. Batkákban kapnak ellátmányt, amit beválthatnak a helyi boltban. Közösségként mindent megosztanak, de van némi külön vagyonuk, attól függően, hogy mit hoztak be a külvilágból. Tehát van, akinek van saját háza, nyugdíja, öröksége. Külvilággal nem szakad meg a kapcsolatuk, a szülőkkel való kapcsolattartás, gondoskodás az életük része.Összesen 140 élnek itt, önfenntartó gazdaságként. Vegetáriánusok. Közösen étkeznek, van menza, de van, hogy a családok maguknak főznek, főként, ha kisgyermekesek. Most éppen 12 csecsemő van, és van 5-6 óvodás korú gyermek, a 6 iskoláson kívül. Jövő hónapban lesz egy újszülöttjük is, és már nagyon várják! Megkérdeztem, hogy hány idős ember él a faluban, s megtudtam, hogy 5. A legidősebb 74 éves, aktív lelkitársuk. Mindenkinek van munkája, mindenki dolgozik. Néha besegítenek egymásnak, pl. ha érik a meggy, mindenki szedi, mert ez kampány munka. Gyógynövényeket gyűjtenek, lekvárt, mézet, krémeket, mosószappant, gyertyákat, füstölőket, pékárukat, ruhákat, cipőket, állítanak elő, biogazdaságukban minden alapanyagot megtermelnek, amire szükségük van. Ajurvédikus módszerekkel gyógyítják magukat, de ha szükséges, kórházba mennek, orvoshoz fordulnak. Van saját körzeti orvosuk, itt él a faluban, Ő is Krsna hívő. Ami nincs, az a nagypolitika, tv, számítógép, áram. Kommunikálni a külvilággal néhány társuknak feladata, interneten elérhetőek. Nem homokba dugják a fejüket, csak nem élnek minden lehetőséggel. Vezetőjük néhányan a Brahmanákból, legfőbb papokból kerülnek ki. Béke van, egyszerűség, nyugalom, az életnek azon részét élik, amit mi, egyéb halandók nem. Betévedtünk az étkezdébe is, meghívtam Barátnémat egy kis indiai bucira( puri) csatival( fűszeres gyümölcs szósz), ittunk helyi üdítőt is, Godiva-t és rózsavizes limonádét. A helyi boltban megnéztük az árakat és nem dobtunk hátast. Normális léptékűeknek tűntek, a termék viszont tiszta, helyi specialitás, abszolút bio, egyszerű és gusztusos csomagolásban. Az illatos szappanok teljesen lenyűgöztek! Szóval, amikor már kifelé mentünk, nem tűnt az a két nagy, fehér elefánt olyan idegennek, inkább úgy éreztem, hogy utunkra bocsájt. Nem tértünk meg, inkább irigykedtünk kicsit a nyugalmukra.Azt gondolom, Krsna hívőnek lenni több kell, mint hajszoltan élni, magányosnak lenni, gondokkal küzdeni. Az a plusz, illetve az a lelki elkötelezettség hatalmas teher is egyben. Az ember nem menekülhet el a saját élete elől ide, csak mert itt könnyebb, közösségben élhet, nem lesz magányos, gondoskodnak róla stb.. Nem szociális foglalkoztató. Nem nyugdíjasoknak bentlakásos otthon. Ismerni kell az apró betűs részt is, az igazi tanítást,hiszen mindig abban van a lényeg. Megfigyeléseim alaposak voltak, kritikusak, racionalizáltan próbáltam közelíteni. Arra jutottam, hogy igenis életmódjuk, szokásaik, szervezettségük, természet közeliségük figyelemre és tiszteletre méltó! Lenne mit tanulnunk Tőlük! Egyébként lehet szállást is bérelni a faluba, ha valaki egy időre szeretne elmerülni az életükben, ennek viszont árairól nem tájékozódtam. Még maradtak kérdéseim, tisztázandó, felmerülő gondolataim. Lehet, hogy egyszer, sőt többször visszatérek. Még egy apró epizód  történt a látogatás alatt; Barátnőm kezére néhány napja egy mintát tettem fel bordó csillámból, egy saját kezű kombinációt. Ezt kiszúrta az idegen vezető, s rákérdezett, hol csinálták. Persze, azonnal be lettem köpve. Hennázásról is ejtettünk szót, s látszott, hogy nagyra értékeli, amit hall, tetszik, amit lát. Már majdnem örökbe lettem fogadva! Meghívott a jövő évi fesztiválra, miközben elárultuk, hogy az idein nem leszünk már itt, s kérte, jöjjek el, az esküvői hennafestéseket megnézni. Érdemes, s engem biztosan érdekelne... (no, csak ennyi történt, nem is pirultam bele!) Hazafelé, elbambulva, elgondolkodva, kisimulva elvétettem a lehajtót, s még időben ( úgy éreztem) kapcsoltam, beletapostam a fékbe, s kikormányoztam a járművet a forgalomtól elzárt területre. A mögöttem jövő kisfurgonból derékig kihajló, fiatal sofőr üvöltött az arcunkba, még pedig azt, hogy "hülye fasz!". Én csak annyit mondtam erre félhangosan, indulat nélkül, hogy " menj el a Krsna faluba, Bunkó!" És estig méltatlankodtam magamban azon, hogy hogy lehet egy szőke nőnek ilyet mondani....  Maradj velem, holnap mesélek egy új sportágról, mit itt fedeztem fel és azóta lelkesen űzöm! Hare Krsna , Hare, Hare! (ui: Barátném felhívta felnőtt Gyermekeit és közölte velük, hogy itt marad, áttér. 22 éves Fia csak annyit válaszolt, hogy "jó, akkor minket meg fog enni a kosz...Ezt akarod?)