Balatonfenyves 2. rész

Egy szó, mint száz, ide már nekünk élményeink, kalandjaink kötődnek. Kevés rossz, annál több jó. Az első évben, 2008 nyarán jöttünk először. Gyerekkel, kutyával, papagájjal. Most is elhangzott, hogy "mint egy vándorcirkusz..." Ami akkor halálosan természetes volt, mára már cosinusba ment át, szégyellni valóan csengett. Erre is van zipp-fájlom, mégpedig a következő: Mi ennyien vagyunk. Fele család+állatkert. Kit hagyjunk otthon? A kutya imádja ezt a helyet. Itt tud esténként lopva úszni, itt szokott mindenféle balesetet szenvedni, itt lakik a világ legjobb állatorvosa, Szilvássy doktor, aki vasárnap is fogad, és nem kér felárat, mert a Balaton mellett rendel. ( Amikor kiugrott az eb csípője, mert belegaloppozott saját maga által ásott gödrébe, Ő tette helyre.)  A papagáj egész évben kalitrabságban, négy fal között szenved. Itt kiakasztjuk kalitostul a vén diófára, és egész nap társadalmi életet élhet a helyi madarakkal. Itt mindig kicsit megtáltosodik, átszellőzik, átjárja a fény, az illat, a természet, s miután ezernyi inger éri, az agya is újra programozódik, feltöltődik. Újra beszél, trillázik, csiripel... Kit hagyjunk otthon? Én Gyerek nélkül nem mehetek sehova,  s Gyerek nem maradhat egyedül otthon szülő nélkül, ez van... Itt szoktunk biciklizni, görkorcsolyázni a Balatoni körúton. Fonyódra áttekerek boltba, mivel csak 8 km, ez nekem is nagyon jól esik.Minden alkalommal üdvözölni szoktam a  fonyódi kikötőben felállított propellert, ami az első Balaton-átrepülésnek emlékére állítottak. Ez hagyomány. Mint ahogyan, búcsúzóul, mindig lemegyek beleszagolni a vízpart levegőjébe, hogy az orromban maradjon egy jóideig. Sosem volt teljesen felhőtlen az indulás, az adaptálódás, de azért működött! Most, kitört a kamaszkor. Elválnak útjaink, terveink, élményeink, kis időre nem lesz fontos, hogy együtt legyünk. Vásott Kölyök változik. Néha rejtegeti magát, néha harsányan harsog. Néha Gyerek, néha kívülálló, néha goromba pokróc. Sehova sem indul kedvvel, és sehol sem akarja feltalálni magát. Őrölt, unásig hallgatott zenéi nélkül fél karú óriás, tv, számítógép és online játék nélkül pedig, nem élet az élet.... Alaptalanságában egyfolytában enne, ám a mozgást száműzte az életmódjából. Azt mondja, hasra gyúr. Kocka hasra. Az Egy kockás hasra. Nem vesz fel görkorcsolyát, és nem biciklizik, csak néha nap. S mint megemlítette, kinőtte a Balatont. Úszni benne, grandpiti. Tavaly megrestauráltam az itt hányódó gumicsónakot, s némileg élvezettel evezgetett benne, amíg el nem engedte a ragasztás a hajótestet. Még hattyúkat is üldözött vele, konkrétan le akarta vadászni az itt lakó, szám szerint 31 hattyút. Hál' Istennek, a bátorsága nem állt rendelkezésére, mert a sok hattyú, félek, mini-wilde piget győzőtt volna...
Hogy most, milyen lesz az itt töltött idő, nem tudom.... Eltelt néhány nap, pontosan kettő, és még mindig adaptálódunk. most valahogyan nehezebb. Oka talán a kamaszodás probléma körén kívül, hogy most nem a lakótelep negyedik emeletéről jöttünk, hanem a mi, megtalált bérházunk kertes csendjéből. Alapjainkban hasonlóban élünk, mint itt, most. Bennem megvan a harmónia, az alkalmazkodás mára már kisebb allűrjeivel, a Gyermek pedig egyenlőre nem nyílt ki, nem beszél. Esténként a kutyával úszunk, ez közös program, de másra még nem tudtam rávenni. Tegnap a szilvafát megmetszettem, mert az idén nem hozott termést, s láthatóan az elaggott ágak zavarták meg ebben. Megnyírtam a sövényt, kiszedtem a száraz ágakat, felesleges hajtásokat, összegereblyéztem a tobozokat, száraz füvet. Szellőzzön az a gyep! Ma bezsákolom, mert szerdán viszik el a zöldhulladékot, de csak speciális zöld zsákban. Még van munka és én mindig találok valamit, amivel kitölthetem az időm, s jól esik hasznossá lennem... Legfrissebb hír, a kutya ismét sántít! Valamibe belelépett s meggyűlt a talpa. Kész infarktus ez az eb! Kicsit már kezd tele lenni Vele a bakancsunk, hogy Vele mindig történik valami! És itt kell rohanni orvoshoz, menteni életet, három lábú eb formájában! Jelentem, az egyetlen stabil lény a papagáj. Ő most van itt először. Dundi, az elhunyt bajtársunk, imádta ezt a helyet, s tavaly is nagyra értékelte, hogy itt lehet. Nincs egy hónapja, hogy elszárnyalt az öröklétbe, s Anyósomtól örökölt papagájunkat, Tyutykót hoztuk magunkkal, remélve, hogy Ő is élvezettel nyaral velünk. Ismét szomorú aktualitás jut eszembe... Tavaly itt beszéltünk Anyósommal, Mi, utoljára. Zavartan hívott fel, nem szokott, mióta nem vagyunk közeli rokonok. Beszéltünk, aggódott, megnyugtattam, elköszöntünk... s meghalt. Később tudtuk meg, Mi voltunk az utolsó gondolata... Estére gyújtunk gyertyát, van kiért, nekünk van.... Még annyi mindent kell elmesélnem innen, a Balaton partról, nézz be holnap is, várlak! folyt. köv...