Már két napja tudtam, hogy erre visz az útjuk, de csak ma reggel döbbentem rá, hogy ez mekkora izgalmat is hordoz számomra!
Reggel korán, a kutyasétáltatás után hazavágtattam, és hosszasan tébláboltam a konyhámban, hogy mivel is kedveskedjek nekik? Gyorsan összeállítottam egy könnyű rizslisztes kevert süteményt szilvával és kaktuszfügével, dióval meghintve, melegítettem vizet a termoszba, és a kosárkámba ásványvizet, magnézium és calcium pezsgőtablettát, narancs szörpöt, majd nescafét, cukrot, tejet, műanyag poharat, szalvétát, kiskanalat készítettem, hogy majd jól lemeszelem őket és meglepem egy kis útravalóval. A nagy készülődésben már egyszer majdnem elindultam, de még nem csörgött a telefonom, hogy merre járnak, és az útvonal sem volt teljesen biztos, így maradásra kényszerítettem magam, nehogy már elbóklásszak a nagy Alföldön izgalmamban...
Amikor hírt kaptam arról, hogy hol lehetséges a találkozás, végig gondoltam a térképet, hol is meszelhetném le őket...?
A második, pontosítás után már tudtam, igazi meszelés nem lesz, egy apostagi kiskocsmának a teraszán pihentek meg, ott fogom megtalálni őket...
Súgóm egyébként Ildikó volt, aki az utolsó leheletéig titokban tartotta a meglepetést, amit szerinte én jelentek majd a többieknek.
Hogy hogy nézett ki ez a valóságban?
Én, én éreztem megajándékozottnak magam, ahogy megpillantottam a bicikliseket, amint éppen készülődnek újra útra kelni....
Eszembe jutott az a sok jó és kedves emlék, az az összetartás, az egymás szeretése, tisztelése, kedvelése, ami ebből a társaságból mindig is áradt. Családiasság, emberség, az a rengeteg nevetés! . Rájöttem, hogy mennyire hiányoznak, és ennyi év után is, mennyi öröm és kedvesség árad belőlük felém. Annyira jól esett látni őket, hogy még a könnyem is kicsordult! Én, aki már évek óta nem koptatom a Dél-pesti lépcsőit, nem esek ki a Pater Noszterből, nem kavarok, még mindig emlékeznek rám, és bennem is élénken élnek az emlékeim! És csak kérdeztek, gyerekről, kutyáról, életről, alig győztem válaszolni! Ez a pár perc, ez röpke fél óra, olyan volt, mint egy balzsamozás....
Annyira csodás ez az ősz!
Annyira sok jót tartogat számomra, alig győzőm leírni!
Annyira, annyira...
 |
| Biciklitúrázók Lonci, Sinkovicz Ildikó,, Tauzer Magdi , Tomola Elza, Miklósi Anikó, hiányzik a képről Villányi Margó |
 |
| Csendes Évi |
 |
| Villányi Margó |
 |
| Kisbatyummal, Anikóval |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése