Nyári mérleg 2.

Egyébként, melegem van!
Ha jobban összeszedem a gondolataimat, és elemzésre is használom a fejem, egy csomó következtetést tudok levonni. Például, hogy az idén elmaradt az árvíz. Nincsenek szúnyogok, ha éppen erre kalandozik egy-egy kóbor pára, még megcsípni sem nagyon mer.
Kullancsok viszont vannak. Nem is szám szerint vannak sokan, hanem betegség terjesztésben vannak a toppon. Nem egy- nem két ismerőstől hallottam, hogy a kullancs csípés utáni szövődmények száma megszaporodott. Lyme-kór, babézia, érzéskieséses, mozgáskoordinációs zavarok, ilyesmi fordul gyakrabban. Aztán, itt vannak a hangyák. Vonulnak, vonulnak, rengetegen vannak, és persze, ez is valami olyasmi lehet, amire halandó rá nem döbben...
Fogalmam sincs, mi zajlik igazából a természetben.
A növények valamelyest kitartanak, bár a fű nagyjából kiégett. Méhek vannak, hallom, ahogyan dolgoznak egy-egy virágzó fán. Az ártér fülledt, meleg, s az árnyékos részek sem hoznak enyhülést. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy reggel 8 óra körül már egy kutyás sincs lent, mindenki hazarohan hűsölni. Délután fél 5 körül épp, csak lézeng valaki, egy-egy elvetemült sétáltató, a padokon fiatalok hevernek, az árnyékban idős nénik üldögélnek, olvasgatva, kötögetve vagy diót pucolva. A rét kihalt, a sűrű növésű fák alatt naponta egy bácsi sétál nagy szatyorral, céltalanul. Mindig ugyanabban az időben, mindig ugyanazzal a szatyorral, félmeztelenül, rövidnadrágban, szandálban. időnként motyog magában, vagy ha elhaladunk mellette, megszólít, és mondja, arra sincs senki... Mintha keresne valakit. De össze-vissza forog, néha kimegy a napra, néha elbújik a fák alatt, nem értem én ezt az idős embert... De persze, kérdezni nem merem...
A Dunába láb és kutyafürdőzést is ki kellett iktatnunk a sétáinkból, mert kétszer is sikerült kátránycsíkkal hazatérnünk. A víz posványosodik, nem frissül, és csak-csak kerül bele olyan szennyeződés, ami nem természetesen elbomló fajta... Még kutyáknak sem ajánlott, nemhogy embereknek!
A meleg csak ontja magából a kiégettséget, a kialvatlanságot, az enyhülés ígéretét, és persze, nem történik semmi. A minap is, besötétedett, vastag, sötét felhők jöttek, nyomták maguk előtt a kanalazható párát. Látszott, hogy Kulcs, Rácalmás magasságában, vagy még tán feljebb, már könnyebbülnek a felhők, vastag sávokban értek földet a csapadékok. Vagy jég vagy eső...
Itt, nálunk egy nagy darab, szinte húsos felhő ülepedett meg, lomha mozgásából látszott, hogy ez nem egy trópusi viharfelhő, de reménykedtünk, hogy ide teszi, amilye van... Hát nem tette. Némi távoli villámlás, mély dörgésekkel kísért széllökések, majd szárazon porló út maradt utána... Ennyit a viharról. Az éjszaka ugyanolyan fülledt, szinte alig hűlt volt, a párából hagyott itt valamennyit, ami csak súlyosbította a hőérzetet.
Milyen nyár ez?
Szubtrópusi? Mert eddig nem múlt a hőhullám, hanem jószerivel csak fokozódott...
A nyár is megváltozott...
Hogy nem négy évszakos, az már bizonyos...

A kép csak illusztráció. Tavaly nyáron, Kalocsa térségében fotózták ezt a szupercellát...