Le sem tudom tenni. Vagy ha muszáj, akkor valamim ott marad a történet lapjain. Benne a regényben.
Mert regény, habár azt sugallja, nem csupán életrajzi. Egy pályázatra írt, kiadott, méltatlanul nem ismert, sok életrajz összegyúrásából született, politikamentesen megírt korrajzi kavalkád Budapestről, Magyarországról. Lehetőségekről, a lehetetlenségekről, a törvényességről, a törvénytelenségről, az ideológiákról, az ideológiák hamisságáról, nyert ügyekről, veszteségekről és természetesen a nőkről.
Állítólag, minden szava igaz. Egy baráti társaság érzelmei, kalandjai, történései a rendszerváltást megelőző s követő időszakban. Olyan természetesen őszintén, már-már téged is bevonva, baráti közvetlenséggel mesél megélt dolgaikról, ismeri be és vállalja mind a negatív, mind a pozitív érzelmeiket egymás iránt. Úgy érzed, tudod, miről beszél. Te is emlékszel, milyen volt, és épp úgy nem fogtad fel, ahogyan ő sem, mi történik körülötted. Vagy nem érdekelt. Végül is, mi közöd hozzá?
Hogy szar az élet, tudjuk, - mindenkinek szar. Hogy nehéz kialakulni, felnőni, elkezdeni valamit, ezzel sem árul el titkokat. Hogy miben más mégis ez a regény?
Megtudhatod, hogy nem védhetjük meg egymás, mert mindenkinek megvan a saját jó és rossz pofonja, de ott vagyunk, ha fel kell mosni, mentőt kell hívni, ha ki kell rángatni valakit a sorsát megpecsételő hülyeségekből, Vagy érdekel, hogy mi van vele... Mert tudjuk, hogy egyedül van. Megbocsájtásra, feloldozásra, hátba verésre vár... Hogy hiszünk egymásban, mert az nem kerül semmibe, és bízunk akkor is, ha időnként megcsalnak a történéseink.
Jancsiszög. Valamiféle valami. Olyan fadugó, ami összeszárad és kiesik a fából. Egy semmiség. Jelentéktelen dolog. Igazából senki sem tudja, mi a feladata a világon. Azonkívül, hogy Van.
A mágus, Berta Zsolt, író.
Nagyon jó író. Ugyanis minden sora emberi. Néha úgy érzed, mosolyognod kell, de ez nem kitörő röhögés, nem fojtogat az önkéntelen rángatózás, hanem az jut eszedbe, hogy ilyet... csak az élet tud kanyarítani... Fanyarul, finoman.
Valahol írja, egy nagy semmittevés, lézengés időszakában dagonyázó főhős gondolatai között : " ideje lenne élni, nem csak létezni..."
És milyen igaza van. Bár nem egyszerű. Mert azt is kell valahogyan csinálni...
Mert a kettő nem jelenti ugyanazt...
Nem akarom befejezni.
Le sem tudom tenni... Mi legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése