Hiszen, akárhány év múlt is el, a Kishúgod marad. Megtörölted az orrát, fogtad a kezét a zebrán, elvitted bölcsibe, elcsakliztad a bébikajáját, megosztottad vele Sportcsokidat, és dacolva jóanyád kedvtelésével, (kivívva öri-haragját), eleget téve Kishúgod kérésének, levágtad életében először a haját.... Aztán később együtt utaztok nyaralni Sopronba, és végig röhögtétek az utat, üvöltve énekeltétek az AD Stúdió dalait, felszabadultan, végre összeérve... Lóverseny, piac, Mária-búcsú, Potyimó mókus örökbefogadása és ilyesmik zajlottak az erdei tornapályán való kinyúlás és csatangolások közepette... Szőrtelenítés, szoli, csupa nagylányos dolgok... Szelídgesztenye vadászat, város látogatás, felfedezés szabadon... Majd Bécs, egy kis gikszerrel... Valaki nem hozott útlevelet (és az nem én voltam...) Felejthetetlen emlékek ezek...
És az évek, innentől csak távolítottak benneteket; az életnek hála, sem a jó, sem a rossz nem egyformán jutott...
Már rég nem éltek egy életet, nem egy az utatok, mégis, összeköt néhány alap, ami nem mulandó... Ilyen gondolatok segítenek dalt választani... Ezt választottam, mert látom magam előtt, ahogyan tombolnék vele erre a dalra, ropnánk a táncot, mulatós- jókedvvel.... Újra együtt...
Isten Éltessen, Hugi!
http://youtu.be/VuOpEJWxNqg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése