Figyelmeztetés magamnak

Tudod, hogy a forró fej és az ellentmondásokkal való szembesülés - tud hamis ítéletet alkotni. Ezer éve tudod, millió pofon tanított meg arra, hogy ne vedd magadra és ne akard tisztán látni a káoszt. A másét. Az az Övé. Semmi közöd hozzá. Nem Te generálod, nem Te éled, nem a Te életed! Ha elszúrja, elszúrja. Ha hazugságban él, hát hazugságban él. Ha bele akar keverni, na, akkor légy résen, mint most is!  Tartsd távol magad attól, hogy puha plüss párna, esetleg maci légy, akibe az orrát törli a tévelygő egy jól kibőgött pillanat után. Ha megérint az esendősége, a történései, a butasága, nincs mit tenni, megérintett... De maradj ebben. Ne szólj és ne vezesd! Semmilyen irányba. Mert magad sem tudod a félelmetes, önmagát duzzasztó káoszban- hogy az merre van... Van-e egyáltalán? Mivel teszel jót? Kell-e egyáltalán jót tenned?  Kerülj pertuba a józan ésszel! Ez itt egy vészcsengő! És iszonyúan szól! Mindenki érti, megint, csak Te nem! Kapcsolj üresbe!!!!!! Páncélt fel! Gatyát felköt, Terézanyut-melegebb éghajlatra teleportál! Védekezés a belekeveredés ellen! Ha hülyére vettek ismét, (megtörténik, megtörténhet,) no, ezt is túl élted....Volt már rosszabb is. Nem vesztettél, csak húztál egy újabb strigulát. Egy egyszerű beszélgetésből is leszűrheted, hogy mindenki másképp, más rend szerint él. Nyugalma pillérei másik hidat tartanak. Ami számodra nem biztos, hogy járható út... És a szenvedélyes ítéletalkotás? Forrófej? Már megint? Hát, Piriropogós, Te nem tanultál semmit az ezer év alatt! Az az átkozott tűzjegy! Önmagad legyőzése,-  a feladataidhoz való legnehezebb hűség.... Mindent bele, Emberke!

(A hazugsággal és a könnyekkel mai napig nem tudok mit kezdeni...