2011. május 18., szerda
Üdvözlet!
Most éppen a mosogatást szabotálom, azzal, hogy írogatok, de nem hagyhatom első bejegyzés nélkül a bloggot. Mindenkit szeretettel üdvözlök, aki erre jár és beleolvas napjaim gondolataiba! Igazából ki sem bírnám, hogy ne hagyjak nyomot, egyszerűen muszáj kiadnom magamból az idiótaságot, érzelmeket, lelkicsipke-irtó történéseket, mert még aztán bennem maradna, mi több, tán még kárt is tenne bennem, azt pediglen nem hagyhatom! Csabi barátom vetette fel, hogy írjak ilyen bloggot, mert Ő szívesen olvasná, követné fejlődésemet. Már ha fejlődöm! Kivált akkor, ha jó irányba! Hát lássuk, vagyis vágjunk bele... Most viszont rohanok, - el kell kezdenem a napom, tevőlegesen, harsányan, lobogva, különben ma senki sem lesz elaltatva a sebészeti műtőben, mi több, a túlélési esélyei is meredeken lecsökkenek, ha szana-szétszórt leszek... Tarts velem a mindennapjaimban is, várlak vissza szeretettel: Beauvoir
"Alig ismer meg.
Alig ismerek rá.
Anya és Fiú."
Fodor Ákos: Ikon (jelenet egy kapcsolatból)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Simone!
VálaszTörlésHa pont annyit írsz, amennyitöl még marad idöd önmagadra és amennyivel nyugodtan tudod tartani a kíváncsi tömegeket, akkor már megérte belevágni. Magadért is, másokért is.
Üdvözlettel, a legjobbakat kívánva,
a Bolyó
Most, így néhány évvel és több darab bejegyzéssel a hátam megett újra olvasgatom írásaimat, én nagyon jól szórakozom. Ilyenkor újra rájövök, van humorom. Néha tudok írni. És eszembe is jutnak az esetek, felidéződnek az akkori gondolataim. Köszönöm magamnak a sok csetlést-borlást, köszönöm Nektek hogy olvassátok, és lemondok az Oscar szoborról, a Pulitzer díjról, és a Grammyről is, mert számomra ez így tökéletes.....:)
Törlés