Aktuális- társkeresős csalás-sztori !!!!!!!! Figyelem! Olvasd végig!

Kénytelen vagyok védeni magam, így a társkereső oldal nevét és annak másik változatát, ami szintén így működik, kivettem. Privátban kérdezz rá, melyikről van szó, ha bizonytalan lennél és kérlek, olvasd végig az írást!
Az alábbi linken tájékozódhatsz: https://hirtv.hu/ahirtvhirei/szazakat-vertek-at-a-tarskereso-oldalak-2460007  Ez országos hír, itt még százakról van szó, nos, ez már ezres nagyságrendű, akár több ezres, mi "csak" 907 emberrel vagyunk kapcsolatban!

" Élénken emlékszem válásom után, az első, vidékre költözésünket követő hajnalra. A nagy pakolás, dobozolás, fúrás-faragás után el kellett volna ájulnom, és éppen azon is voltam, bezuhantam régen családi, mára szingli ágyamba, s a frissen felhúzott ágyneműm tetején szembe nézett velem egy béka. Nem tudom, talán a virágokkal költözött be, s úgy gondolta, keres magának valami puha zegzugot, elindult felfedező útra, de döbbent, merev tekintetemben elhagyta a bátorsága. Szemeztünk. A béka kedves meghittségre vágyhatott, én szintén, de béka nélkül. Tele volt a fejem, a szívem, a lelkem zagyvasággal, pont egy akármilyen rendű, szürke kis hűvös lény hiányzott hozzá. Nem ijedtem meg, szoktatva voltam az élőlényekhez, gyermekem ezer féle állatot hozott haza, hivatása volt a mentés. Nyitva volt az ajtó a hajnali lebbenésre vágyva, s éreztem is, hogy meg kellene mozdulnom, de a fáradságtól már nem tudtam... Megfogtam a velem szemezőt és kidobtam az ágyamból, ki az ajtón, a szabadba, Anyatermészet lágy ölébe. Gondoltam, ott mégis csak ismerősebb számára. Amikor lezuhant a szemhéjam, az kóborolt agyam légpárnáin, hogy elfelejtettem megcsókolni. És most már nem is tudom. És ebből a szerencsétlenből már soha sem lesz királyfi...."
Hol is kezdjem?
Fiatal, energikus nőként nem akarnék még nyugállományba vonulni, gondoltam ismerkedem. Ma már bevett szokás, és alternatíva hiányában nagyon nincs is más egy dolgozó, javarészt elfoglalt embernek, mint az internetes társkeresés. Bár olyan lutri és személytelen, mint amilyennek hangzik, egy-egy jó beszélgetést, oltári szerencsés összetalálkával egy-egy valamire való kapcsolatfélét azért ki lehet hozni belőle. Persze, majd mindegyiken ugyanazokat az arcokat találod, ugyanazokkal a nevekkel vagy ezek variációival, és akiket már láttál kétszer, már-már ismerőseid, sőt, egy idő után eszedbe jut, hogy "jaj, neki sem sikerült senkit sem megismerni ebben az évtizedben... " Javarészt korrekt oldalakat láttam, s bár az ingyenes regisztráció csak kacsa, mert bárkit szeretnél megismerni, az már pénzbe kerül, nem kevésbe, de magyar viszonyokat tekintve eddig én nem költöttem sokat. Eddig.
Történt ugyanis, hogy regisztráltam a megunásig ismert társaim közül egy megbízhatónak írt és média fórumokon kiemelt és tanúsított társkeresőre.  Minden klafa volt, hipp-hopp lehetett regisztrálni, és már érkeztek is az értesítők, hogy ki akar megismerni - engem?!
 Olyan szívdöglesztő, karakteres fényképekkel rendelkező, kizárólag diplomás, ügyvezető igazgatók, mérnökök, orvosok és vállalkozók, vezetők és menedzserek akartak kapcsolatba lépni velem, néhány művész, néhány extrém menő pasi, hogy gondoltam, ez nem egy normális felállás... De mint minden nőt, fordított esetben férfit, hát persze, hogy engem is elszédített a vélt siker lehetősége, gondoltam teszek egy próbát, egy hónapra előfizetek, lesz, ami lesz... Néhány beszélgetés, egy kedves Mackó megismerése, nagyjából ennyi volt a sikerélményem. Persze, a nagy nyüzsgés idővel elhalkult, és a valós keresők már hús-vér férfiak voltak, szexet akartak orrvérzésig, nagyjából kép alapján 70 éves, de a lapján csak 47-et vallott be, a világon semmit sem árult el magáról, de nem is érdekelte semmi, rá is döbbentem, pártában maradok, valamire való Élő Lény nélkül. Egy valami nem változott, mindenki qurvára diplomás és kimagasló végzettségű volt, s bár gondosan átnéztem a kézműves-szakmunkás régiót is, ott alig lézengett valaki. Gyanítottam valamit, nem ehhez voltam szokva. A magyar társkeresőkőn legalább becsületes munkás arcokat látsz, olyanok, amilyenek, viharvertek, érzelemmentesek, pólóban vagy tükör előtt fotózkodva, kopaszon vagy gimis képeken, autóval vagy motorral, mindegy, csak férfias legyen, de néhány magasabb végzettségű emberen kívül nem sok múlatja nőkereséssel az idejét. Van nekik bőven, ez a tapasztalat.
 Jól van, gondoltam, ellevelezgetek itt azzal, akivel lehet, míg lejár az egy hónapos előfizetésem, ennyit buktam, ezt még ki lehet bírni.
És akkor lejárt az előfizetésem. Ezt onnan tudtam meg, hogy hétvégén, éjszaka elkezdték inkasszózni a számlámat. Hogy nincs rajta pénz, nos, életemben először ez volt a szerencsém! Gyorsan utána akartam nézni a dolgoknak, és nem sikerült. Valahogy nagyon nem. Végül, nagy nehezen kiderítettem, hogy a prémium tagságot külön kell előbb lemondani, és azután ők majd, valamikor törlik a profilomat, és majd ez után, 10 évvel az adataimat. Mondjam le emailben a prémium előfizetésemet, amit ők már meg is hosszabbítottak automatikusan, és ezért nekik jár pénz. Nem egy havi, hanem ők úgy döntöttek, hogy 3 hónapig meghosszabbítják a tagságomat, és ez persze már nem 1990 Ft, hanem 27456. Lemondani, ja, azt 7 nappal a lejárat előtt, de a regisztrálás után 14 napnál előbb nem lehet, hogy faxot küldök egy elérhetetlen és letölthetetlen lemondó nyilatkozattal Luxemburgba. Mi van?????
És akkor kezdtem kicsit bepánikolni!
Józanésznehagyjel!
Nyomozni kezdtem, amint volt rá időm, és rábukkantam egy facebook csoportra, akik már közel 900-an vannak károsultak, kisemmizett, becsapott és megalázott emberek! Amint beléptem a zárt csoportba, megkaptam a horror sztorikat telibe, és még szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem egy kártyaletiltásba került, míg más 17-23-43ezer forintot fizetett, behajtócéggel fenyegetve, tönkretéve, idegesen, kikészülve. Kiderült, ez egy legális vállalkozás, mesterien élnek vissza, hogy senki sem olvassa el az apróbetűket, amikor regisztrál, mivel az ingyenes. Azután elkezdik bombázni a mézesmadzaggal, és belehajszolják az óvatosakat az egy hónapos előfizetésbe, de olvastam aki négy hónapot fizetett ki, havi 8000 Ft.-ot számolva, 36000 Ft.!, természetesen számla nélkül. Hogy nem kérdezik meg az előfizetés lejáratakor, hogy te mit akarsz, alapvető emberi jogaidban sért. Hogy automatikus az előfizetés, számomra azt jelenti, hogy rákérdeznek, hogy mehet-e, kattintasz, ide-vagy oda, ahova neked jó, nos, ez kimaradt a gondos tervezésből. Hogy nincs beleszólásod, sem az előfizetés időtartamára, sem összegére vonatkozóan, és két előfizetési összeggel nem nagyon találkoztam, semmi sem egységes és következetes, és nincs róla tájékoztatás, nem érvényesülnek alkotmányos jogaid, úgy is mint a szabadsághoz, önálló döntéshez, saját fizetésedhez való jogod és nem is tudsz változtatni rajta, ez a döbbenetes! Hogy senki nem irat veled alá a számládhoz való korlátlan hozzáférést, semmiről sem kapsz számlát, értesítést, ez jogsértés, büntetendő fajta, szerintem.
Ez a társkereső 10 éve kopasztja a rászorulókat Európa szerte, de senki sem tudja megállítani őket.  Mi, magyarok sem.
Mint utóbb kiderült, ott rontottam el a dolgot, hogy amikor egy hónapra előfizettem 1990 Ft-ot, a fizetéskor a lap alján megjelenő, nem részletes, nem kiemelt és nem hangsúlyozott halvány, apróbetűs részt nem olvastam el, (amit kinagyítva lehet csak elolvasni) hanem a kiemelt és harsány "Legyél prémium tag mindössze 30 másodperc alatt!" , és az alatt megjelenő ismert bankkártyás fizetési módozatra figyeltem.
Bedőlünk, fizetünk, és ráfizetünk.

 Olvasva a zárt csoport történeteit, reménytelennek látom a leiratkozás esélyét. Teljesen random működik, ha akarnak nem válaszolnak, tudomást sem vesznek az emailről, ha akarnak válaszolnak, fenyegetőznek, rád küldik a behajtókat, mert a lemondó nyilatkozatban a személyes adataiddal tudsz kilépni. Ha megadod, jönnek a behajtók, és az összegnek nincs határa. Adataidat átadják a behajtócégnek, kiszolgáltatva és elárulva az adatvédelmi szabályzatot. Ha nagy nehezen lemondtad a prémium előfizetést, a profilod még ott van, de persze, én teleírtam figyelmeztetésekkel, (Nagy bajban vagy! Menekülj! Cserélj kártyát, bankszámlaszámot! Lépj ki időben! ) nos, ezt le fogják tiltani gondolom, az adataidat használják, több százszorosan sértik a jogaidat, átgyalogolnak rajtad és nincs mögöttük senki, aki megfogható lenne.
Jogorvoslás? Van, létezik, szintén sok pénzbe kerül. Mit tudsz tenni? Nem regisztrálni semmilyen külföldi tulajdonú társkeresőre,  sem a hozzátartozó nem tudom megjegyezni a nevét oldalra, és megmaradsz a megszokott, ismerős, inspiráció nélküli bázisoknál. Ez a szolgáltató bázis tisztességesebb. Ugyan, a felhasználókat ismered, minden alkalommal ugyanannak a Bálintnak válaszolsz, hogy még mindig nem szeretnéd megismerni, mert hova tovább 8 éve 64 éves, és egyébként sem szeretnél korcsmárosné lenni, de ez van. Pártában maradsz, petrezselymet árulsz, ha már korcsmárosné nem akarsz lenni, és várod az öreg korodat, amikor már az almakompót okoz kihívást és izgalmat, majd elmúlik minden szépen, csendesen.
Azért írtam és vállaltam a balfaszságomat és esendőségemet a nyilvánosság előtt, hogy másokat megvédhessek a csalás áldozatává való válástól!
A csoport elérhetősége:
https://www.facebook.com/groups/2033948126889853/
részlet a csoportból:
"Ügyvédi segítségünk dr.XY csoporttag. Vele készül a csoportos ügyvédi "ellentámadás" a (társkereső )ellen.Ő képviseli a csoportot a médiában is. Aki szeretne még csatlakozni az ügyhöz az írjon... (email cím a csoportban)

Többen küldtünk panaszlevelet az Európai Fogyasztói Központ felé.
Volt akit elutasítottak, de pl. én olyan választ kaptam, hogy továbbítják a panaszomat a luxemburgban üzemelő fogyasztóvédelemnek. Ehhez én egy 17 melléklettel alátámasztott panaszlevelet küldtem. Pici előrelépés.
A csoport ügye szerepelt már a médiában is.
RTL Klub reggeli c. műsorában és a Hír TV fogyasztóvédelmi műsorában a "Panaszkönyvben" is.
Többen tettek feljelentést a rendőrségen is.
A NAV-nál is jelentettük őket számlaadás elmulasztása miatt.
Folyamatosan lehúzó véleményeket írunk a Facebook hírdetésükhöz.
A Google-nál is többen jelentették őket.

Aki tenni akar az tegyen ellenük. Ha van még új ötlet akkor azt szívesen vesszük. Remélem egyszer sikerül leradíroznunk őket a netről legalább itt Magyarországon."

A zárt csoport nagyon jó, és hasznos dolgokat lehet belőle megtudni, tele van férfiakkal és nőkkel egyaránt, és pótolhatatlan a kétségbe esett emberek számára, de mivel zárt, nem figyelmeztet előre! Amikor ennek a társkeresőnek utána néztem, sehol sem találtam a csalásra figyelmeztető írást, blogot, olvasnivalót. Ezt szeretném pótolni! Én ennyit tudok tenni, és ez nagyon nem sok...
Ha már beleestél a csapdába, kérlek, tájékozódj a csoportban! Mindenképpen, előbb változtasd meg a fizetési eszközöd elérhetőségét! (ha kártya, akkor tiltsd le, ha bankszámla, akkor számlaszám csere!) A Központi Nyilvántartóban pedig tiltsd le az adataid kiadását harmadik félnek ! http://www.nyilvantarto.hu/hu/adatletiltas#dok! ( online ügyfélkapuval ez gyorsan megy, azt nem tudom, mennyi az átfutási idő, de próba-szerencse! Minden másra ráérsz a pánik elmúlta után!
Ez van, és ez nagyon-nagyon nem jól van így!
 Ui: Kedves Európai Olvasók! Terjesszétek a magyarok között az információt! Akik ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a társkeresőknek, sőt, talán jobban, ők is információra szorulhatnak! Köszönöm!

A sztori utóélete: Mindenféle fórumon letiltottam az adataim kiadását, gondoltam, meg tudom védeni magam. Hivatalosan is több tucat levelet írtam a társkeresőnek, hogy megszüntessem a tagságomat, megtiltottam az adataim harmadik félnek való kiadását, számon kértem a tárolt adatok életét, hogy mit tárolnak, mit kezdenek vele, kinek adják el, hol történik a tárolás, amire egyáltalán nem kaptam választ. Hivatkoztam az adatvédelmi törvényre, jogaimra, de semmi. Majd egyszer csak, figyelmeztetett a gépem vírusvédő programja, hogy idegen behatoló figyeli a tevékenységemet, elkezdtek hívogatni ismeretlen számok, ami azért érdekes, mert ezt az adatot soha, sehol sem adtam meg, mégis, hozzájutottak, majd érkezett a postaládámba egy feladó nélküli boríték egy német behajtócégtől, angolul írt levélben 152 eurós tartozást említve. Ha azt hiszed viccelek, nos, nem. Hogy mit tudok tenni? Leszarom. Beszüntettem minden kommunikációt, és a társult perbe szálltam be. Nem fogok fizetni azoknak, akik, ahogy mostanra már több, mint 1000 társam közül valaki megfogalmazta, hogy a "kiszolgáltatott érzelmek vámszedői". Szégyenletesnek tartom, hogy ez a cég, több tucat alvállalkozásával, más néven, de ugyanazt a tevékenységet folytatja, és így szerez magának tetemes hasznot, mások becsapásával, zsarolásával, megfélemlítésével. Ezt támogatja a közösségi média, és még egyik neves cég se bontott velük szerződést. Hogy hitelt rontanak, bizalmatlanságot gerjesztenek, ennek okán később sokkal több pénztől esnek el, több ezer felhasználó szünteti be azokat a tevékenységeket, amiket napi szinten űzött, pl. facebook, twitter, társkeresők, internetes vásárlások, hírdetésekre reagálás, ez már legyen az ő dolguk. Ha megéri nekik ezt a szemetet támogatni, ám legyen. Bár eddig szomorú a mérleg, hiába indult ellenük számos eljárás, még működnek, de mindenkit utolér a végzete. Amennyi jókívánságot kaptak már, egyszer összeáll a csillagzat és belebuknak. Ez nem kérdés, ez csak idő.

Meghívó Kiállításra

Mesélek erről a kiállításról, mert van mit megosztanom a részletekről. Dóri ismertségének és kapcsolatainak köszönhetjük ezt a kiváló alkalmat a bemutatkozásra olyan helyen, ahol még a hírünket sem hallották. Mondhatnád, sok olyan hely van, hisz alig létezünk másfél éve. Mégis, mérföldkőnek számít, hiszen ekkora kiállítási anyaggal még sosem álltunk elő, és ennyi kiállítónk sem volt még. Kevés a tapasztalatunk, hogy rutinosan kezeljük a kihívásokat, mégis, olyan bátran vetettük bele magunkat, mintha ezer éve kiállítók lennénk! Betti készítette a bemutatkozó lapokat, amiket Dóri lamináltatott, és a munkáink mellé kerül kifüggesztésre. Dóri vállalta az összekötő szerepét, elhalmozott információkkal, kérésekkel, vállalta a szállítást, szervezés oroszlánrészét, s valóban, vannak olyan csapattagok, akiknek a kisujjukat sem kellett mozdítani. Nagy a feszültség, óriási volt a teher, összehozni 10 kiállítót, kiállítási anyagokkal, egységes megjelenéssel, ennyi egót összefogni, mindenre gondolni. Magam is vállaltam, hogy a dunaújvárosi részt menedzselem, szervezem, ajándékot készítettetek a kiállítóhelynek, innen Dóriig eljussanak a munkák, egyik társunk festményeit kiválogassam, megcsináltam a szórólapunkat, nem ültem a babérjaimon. 

Kezdődött a készülődés a mínuszos, havas, jeges , hosszú téli estéken, amikor még random alkottuk otthonunk zugaiban, egy majdani kiállításra. Közben változások söpörtek végig a közösségen, amiből nem tudtuk, hogyan álljunk fel. Igen, hiányzik Mona a csapatból, nekem nagyon is. Olyan karaktert veszítettünk el, aki képes volt érzékenységével minket is meghatni, és figyelmeztetni a jó és rossz dolgokra, hibáinkra, komolyabb törődést igénylő, felszínesen érintett dolgainkra. Értékelni csak utólag szokás ebben a mai világban, én értékeltem akkor is, amikor velünk volt. Írásaim róla, vele készített interjúm, ami megjelent a Dunamellékében, mind ezt bizonyítják. No, de nélküle is csapatot alkotunk, ez bebizonyosodott eddigi megjelenéseinken. Új tagjaink, Margó, Muci néni, Éva és Julcsi maximálisan helytállnak, hozzá teszik csapatunkhoz, a legtöbbet, amit ki tudnak magukból hozni! És itt ezen van a hangsúly! Nem bántuk meg a nyitást, és ezt mindannyiunk nevében mondom. Igaz, érdekes végig nézni, hogy hogyan változnak az emberek a sikeresség hatására, hogyan helyezik előtérbe az egójukat, és pillanatokra elfelejtik, hogy a közösség ereje több, mint a pillanatnyi szalmalángként felvillanó siker, az újságírók, fotósok hada, és többre is lehet jutni egy színes alkotó és inspiráló közösséggel, mint az egyedüli zsenivel, akire egy idő után senki sem kíváncsi, mert megunják, s nem tud úgy megújulni, hogy egyszemélyben tartósan érdekes legyen... Amatőr szintről beszélek, nem profi képzőművészekről. Lehet, hogy a fiatalság a vétkes, amiben elhisszük magunknak, hogy nálunk zseniálisabb nincs, és ez majd idővel, éréssel halkulni fog, de számomra, aki már megette a kenyere javát, ez lassan bántóvá válik... Gondolkodom a folytatáson, hogy részese legyek-e vagy ideje kiszállnom... Tudom, hogy én magam sem lennék senki, sosem álltam volna ki a képeimmel, ha nem lehetnék Alkotárs, és talán, nem is festenék olyan lelkesen.  Néha úgy érzem, hogy illúziót kergetek, hogy egység vagyunk, ütőképes, szalonképes, és összetartó, ahogyan az egók összecsattannak. Amikor megjelenik a kirekesztés, a kinyilatkoztatás, az átgondolatlanság, csak mert fáradtak vagyunk.  Hogy elfelejtjük, mi nem csak magunkat menedzseljük, egymást segíteni is vagyunk együtt.  Alapelveimben, terveimben és megnyilvánulásaimban, közösségi ember szeretnék lenni, nem csak magammal törődni. Törődhetek magammal eleget, hisz gyakran vagyok e jó, meghitt társaságban. Arra kérlek, gyere el Kunadacsra! Meghívlak. Hihetetlen fáradtan, de várlak szeretettel! Dóri szervezésének, munkájának hála és ezer köszönet, valóban, lenyűgöző színes kavalkádot hoztunk össze, csodás kiállítási anyaggal rendelkezünk, bennünk mindenki talál valami különlegeset! Inspirálni másokat, bátorságot csepegtetni indultunk, megmutatni, hogy önképzőművészek is léteznek! Mint közösség, eddig jutottunk.... Hogy lesz-e folytatás? Nem tudom. Azon múlik, hogy tudunk-e közösségként viselkedni tovább, vagy ezen az igazi erőpróbán elvérzünk... 

Kunadacs, 2018. 06.02. 14 óra Kiállítás Megnyitó, a kiállítás 2 hétig lesz látogatható!