Ügyeleti elmélkedés

Hosszú szőke haját vagány kontyba csavarva hordja. Nem is szőke, inkább mondanám nap-sárgának...  Vastag szemüveg keretéből hatalmas kék szemek merednek mindig kíváncsian a világra. Bőre napsütötte, pirosas barnás árnyalata pufi párnákon feszül. 

( Szerintem van bennem egy vonóóó - mondja búgó hangon.) 

Kerekdedsége arra hivatott, hogy nőiességét folyamatosan hangsúlyozza. Hord smukkokat, ékszereket, kagylóból, gyöngyből, fonalból, színből és anyagból, mindig az alkalomhoz illően, vadócan, vagányan, féktelenül. Lázad és kihív, s bár 52 éves, iszonyúan vibrál körülötte a levegő. 

Szerintünk, egyszer szét fog esni. Vagy kilövi magát egy rakéta sebességével az űrbe. Képes rá, olyan energiákkal közlekedik, hogy szem nem marad szárazon. De néha komoly. Sőt, pár percre borongós. Ma reggel hallotta, amit Jancsó mondott egy közelmúltbeli interjúban : " Nem jól van kitalálva az egész. Úgy kellene, hogy élünk, amíg akarunk és halálunk pillanatát magunk választhatnánk meg szabadon..." Valahogy így szólt eme Próféta s ez lőn az Ő nyilatkozása. Ezen rágódott egész nap e kedves tünemény, elmondta mindenkinek, s próbált híveket szerezni Jancsó prófétának. Győzködött, érvelt, színesen, szónoklatokat gyártott, lágyan elgondolkodtatott, megállított, s végül térdre kényszerített mindannyiunkat. Egy percre elhittük, hogy milyen klassz lenne, ha lehetséges lenne- szabad akaratból, életünk végén, a magunk választotta módon (mondjuk szex közben) kiszállni... Ennyit akart, hisz kicsivel is beéri, s már szaladt is tovább. Virult, tündökölt, nevetett és nevettetett... - Mert szerintem olyan igazságtalan az élet. - mondta, s megrázta súlyos fürtjeit... 

2010. Dél -Pesti Kh. ügyeleti elmélkedés Dóczyról