Őszi.... gondolkodós verseim...

Én nem tudom, mit várhatok...

Elmúlt húsz évem átrajzolt térképén

végig fut szemem, választ keresek,

mint annyian, mondd,  hol a helyem...?

Én nem tudom, mit várhatok?

A nappalom súlya nyom,

s az Ég hiába emel,

e Földhöz köt nyomorom...

Fejemben, mint rozsda marta

vasszögek, ütnek rést gondolatok,

vágyaim álomfiókban,

s tehetségemtől kong tarsolyom.

Útra kelnék héthatáron,

elcserélném színes álmom,

egy darabka valóságra,

egy élhető világra,

hisz nálunk minden eladó,

van helyette adó, adó, adó...

Én nem tudom, mit várhatok,

ha a munka nem etet,

nem ad ehető kenyeret,

ha a szívem kiürül,

létszükségem alján kimerül.

S ha elindulok, mit várhatok?

Milyen nyelven álmodok?

Lesz-e fazék a húsnak,

vagy tovább is nyúznak,

hogy hazámat elhagyom,

másnak adom tegnapom?

Álmom cserélem valóságra,

a valóságot nem látomásra,

életem egy igaz szóra,

magamban bízva, jóra.

„Aki marad, vért választ, nem kenyeret.”

Apám súgta Anyám fülébe, 

„Embert szültél, jövőt nem”.

Remegve tükröt tart,

s ez úgy lelkembe mar...

...Ha mind elmegyünk, nem marad,

ki jövőt teremt, új álmokat,

s ki eltemesse a halottakat...

(szusszanj... egy kicsit...)

Vadiúj Generáció

Rád bízom magam,

Nincs választásom.

Öreg leszek.

Időm lejár,

karom gyengül,

fájnak az ízületek.

Ennem kéne,

gyógyszer is jár,

meleg is kell.

Beszélgetnék,

mesélhetnék,

lennék Veled...

Dolgozz értem,

hogy eltarts, kérlek

még én élek...

Válaszol a vadiúj

generáció,

hehe...

Nem írok, nem olvasok,

nem beszélek,,

dobj emailt, sms-t, vagy

tipli, öreg...

Vagy némán dolgozz tovább,

ne nyavalyogj,

tartsd el magad!

Minek dolgoztál, ha így

leharcoltad magad?

TV,  telefon, számító gép,

ez mindenem,

ez az én világom, ezt kaptam tőled,

érd be vele...

Ím ígyen lesz,

eljön a vég,

nekem tényleg,

öreg leszek,

meg is halok,

hál Istennek!

Ha túl szívós leszek,

kicsesznek

nagyon velem,

el  jöhet még az űrkorszak is,

….hehe...

Hiányzik Cseh Tamás, no, ez az igazság.... Nincs ki görbe tükröt tartson, hogy meglásd magad, ki botladozol és esetlen vagy... Kiszolgáltatott és egyre öregebben is lázadó. Mert ez vagy. Ez a korunk is. És tudod, hogy Ő elment, nincs ki, szabad szájjal anyázna érted.... Füstbe burkolózva gondolkodna.... Mai mesét mondana rólad, ki mint mondtam, esetlen vagy.... és kiszolgáltatott....és nélküle, néma is.