Október 6.-i megemlékezés

Orientáció október 6.-ára

Orientáció, szó szerinti fordításban kelet felé fordulás, ami annyit jelent számunkra, tájékozódás, elhelyezése, megkeresése helyének az életünkben. Azért adtam írásomnak, kutatásomnak ezt a címet, mert úgy éreztem, az emlékek, írások, információk elkopnak, halványodnak, nem adódnak tovább, ám, ha emlékezünk, tegyük úgy, hogy a történelem idővonalán megkeressük a helyét, és nyomon követjük következményeit a naptárnak erre az egy napjára fókuszálva. Érdekes dolgokat találtam olvasgatásaim közepette, szeretném Önökkel megosztani.

Számtalan október 6. volt történelmünk során, mely említést érdemel.

1395. október 6.-án Zsigmond király kérésére IX. Bonifác pápa kiadja az óbudai egyetem alapító levelét.

1593-ban Szinán török nagyvezír elfoglalja Veszprémet.

1636-ban e naphoz kötődik a nagyszalontai csata, melyben I. Rákóczi György leveri a budai pasa seregét, mely őt akarja megbuktatni.

1666-ban, erre a napra datálják a Wesselényi összeesküvés kezdetét.

1795-ben megszületik Lahner György későbbi honvéd tábornok, akit az 54. születésnapján végeznek ki Aradon.

1848. október 6.-án Bécsben forradalom tör ki, Latour császári hadügyminisztert meggyilkolják, és a császári udvar Olmütz-be menekül.

1849. október 6.-án a pesti Újépület udvarán kivégzik gróf Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét.

1849. október 6.-án, Aradon, kivégzik az aradi vértanúkat, Aulich Lajos, honvéd tábornok, magyar hadügyminisztert, Damjanich János honvéd tábornok,hadtest parancsnokot, Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, hadtest parancsnokot, Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Knezich Károly, honvéd altábornagy, hadtest parancsnokot, Lahner György honvéd tábornok, hadfelszerelési főfelügyelőt, Lázár Vilmos honvéd ezredes, hadtestparancsnokot, gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornokot, Nagysándor József honvéd tábornok, hadtest parancsnokot, Poeltenberg Ernő honvédtábornok, hadtest parancsnokot, Schweidel József honvéd tábornok, Pest városparancsnokát, Török Ignác honvédtábornok, erődparancsnokot, gróf Vécsey Károly honvédtábornok, hadtestparancsnokot. Ezzel közel sem ért véget a leszámolás, a megfélemlítés, további vértanúhalálokkal torolják meg a szabadságharcot. A Zalacsányi Csány Lászlót, Magyarország 2. Közmunka és Közlekedésügyi Miniszterét, Deák Ferenc barátját, újságírót, hadügyi biztost, politikust, országgyűlési képviselőt, négy nappal később végezték ki, október 10.-én, az Újépület melletti fapiacon felakasztották. Abancourt Károly lengyel nemes katonát, a honvédség századosát október 20.-án az Újépület udvarán két társával együtt, felakasztják. A megtorlás mártírjait, a 9-eket később, 1870. november 01-én, özvegy Damjanich Jánosnénak köszönhetően, újra temettek a Kerepesi úti sírkertben, róluk sem szabad elfeledkeznünk. Sokakat elhurcoltak, bebörtönöztek, vagy távollétükben halálra ítéltek. Ez az időszak nem egy napra korlátózódik csak, szomorú, véres napok, hónapok követték, s több emberöltővel később is fájóak az események.

De nézzük tovább az október 6.-ákat, tartogat még meglepetéseket számunkra.

1867-ben, tartva erejétől, a még friss sebektől, a kormány betiltja a honvéd egyletek e napra tervezett országos közgyűlését

1872-ben a rendőrség betiltja az Általános Munkásegylet közgyűlését

1908. október 6.-án az Osztrák-Magyar Monarchia kormánya bejelenti Bosznia-Hercegovina bekebelezését.

1926. felavatják Budapesten a Pogány Móric által tervezett Batthyány örökmécsest

1934-ben Elindul útjára az első hazai építésű Duna-tenger járó hajó, a Budapest.

1936-ban elhunyt Gömbös Gyula, volt miniszter, katona, politikus

1941 Ifjúmunkások németellenes, antifasiszta tüntetése a Batthyány örökmécsesnél

1944. október 6.-án Budapesten a Marót csoport felrobbantja Gömbös Gyula, volt miniszterelnök szobrát az Erzsébet híd budai hídfőjénél

1951-ben a Szabad Európa Rádió megkezdi rendszeres magyar nyelvű adásait

E napon Sztálin elismeri, hogy a Szovjetúnió atomkísérletet hajtott végre

1956-ban ugyanezen a napon, ünnepélyesen újra temetik az 1949-ben kivégzett, 1955-ben rehabilitált Rajk Lászlót és mártír társait

Magyarországon 1989. október 6.-án összeül az MSZMP 16. egyben utolsó kongresszusa

1997-ben megindul Magyarországon az első, két legnagyobb kereskedelmi televíziójának, az RTL Klub és TV2-nek földfelszíni sugárzása.

2015-ben e napon elhunyt Göncz Árpád, Magyarország első nagytiszteletű Köztársasági Elnöke, író, műfordító,( Tolkien regényciklust, a Gyűrűk Ura fordítását neki köszönhetjük),.

2017-ben, elhunyt Nepp József, Kossuth és Balázs Béla díjas rendező, író, forgatókönyv író, rajzfilmkészítőnk, akinek a Mézga családot, Macskafogót, Ludas Matyit, Szaffit, és Bubó doktort köszönhetjük, magyarságunk, bölcsességünk és nevetésünk forrásait.

S most itt vagyunk, 2018. október 06.-án, együtt lépegettünk e napra fókuszálva az idővonalon. 2001 óta október 6.a Nemzeti Gyásznap, és tudnunk kell, hogy van kikre és mire emlékeznünk ezen a napon.

Ez a nap, jellemzően nem volt békés, tán sosem volt eseménytelen, jó és rossz követi, küzdelem, bánat, szomorúság, ugyanúgy, mint öröm, hála, tisztelet és emlékezés. És hogy mennyire hordozzuk magunkban 1849. október 6. jelentőségét, egy verssel szeretném bemutatni. Ez a vers inspirálta írásomat, hogy nézzem távolabbról az eseményeket, helyezzem el életünkben, mert az eszme ott, nem ért véget, s a szabadság utáni vágy azóta is él az emberekben. Faludi György 1950-ben, az ÁVH börtönében írta ezeket a sorokat, s most sem tudni, hogyan került ki a börtön falain kívülre. A versben szereplők utáni kutatás tette számomra értékesebbé az írást. Abancourt Károly és Csány Lászlóról már említést tettem, Lonovics József érsek, Barsi József publicista, statisztikai és filozófiai író, az MTA levelező tagja, Laborfalvi Berde Mózsa kormánybiztos, az unitárius egyház és gimnáziumok támogatója,-  a mindenkinek egy kenyér-elvet meghonososítva Erdélyben, a„mózsa-kenyerek” fűződnek nevéhez, - azok közé tartoztak, akik túlélték a megtorlást, akiket meghurcoltak, elítéltek, bebörtönöztek, akikre lassan már nem is emlékezünk, pedig életükkel a szabadságharcot, s végsőkig a Magyar Hazát szolgálták. Kérem, fogadják az emlékezés hiteles szavait Faludi György gondolataival:

 Faludy György: Október 6.

 A vesztőhelyre sáros út vitt
 és kikericsek kékjei.
 Száz év, s meghaltam volna úgyis-
 vígasztalódott Vécsey.
 Lahner György sírt s a földre nézett,
 Damjanich szekéren feküdt,
 Leiningen felmentő honvédek
 árnyát kereste mindenütt.
 S a táj olyan volt, mint a fácán:
 tarlók, fák vérző foltjai,
 és ők, tarkán, libegve, hátán:
 elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
 is ütötték a dobokat,
 de ő; nem félt, csak arca széle
 vetett rózsálló lobokat.
 Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
 Branyiszkónál nevét az égre
 karcolta kardja, a híres.
 Ez volt Dembinski hadsegéde,
 Abancourt Károly ezredes.
 S mi elfeledtük. A miniszter,
 bár hívták, maradtak egyedül.
- Az Al-Dunán szólt mély a gázló
 s vénember már nem menekül.
 Leszek bitófán harci zászló,
 ha sorsom ezt így rótta ki-
s habár magyar volt Csány László,
 úgy halt meg, mint egy római.

 A többit, mintha friss, mély sebből
 fröccsen szét érdes csepű vér,
 Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba,
 Olmützbe vitte a szekér.
 Húszan egy odvas pincelyukban,
 nehéz bilincsben, pipájukkal
 egyensúlyozták magukat:
 így éltek, sakkoztak, dohogtak
 és elmélkedtek, jó urak.
 Kegyelmet vártak s forradalmat,
 áldottak-átkozták a hont
 és írtak vert hadakra verset,
 tábornok Bemre disztichont.

 Volt, aki bírta; más kivénhedt;
 olyik megőrült, de az élet
 sodrából mind-mind kiesett.
 Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
 gömbölyödtek a hitvesek.

 S az ország rothadt. A rabságot
 mindjárt megszokta s elfeküdt
 a földön, mint télvízkor vágott,
 rózsás rügyekkel tele bükk.
 E rügyből egy se bontott zászlót:
 a nagy tavaszi láz heve
 kilobbant, múló szalmaláng volt
 vagy átköltözött másfele,
 Londonba, New Yorkba, Turinba
 és hûs lidércként messze táncolt.

Száz év s a magyar börtönéjjel
 nem változott száz év alatt
 Száz év s az első fordulóra
 ébredtetek és lassan róva
 a lépést, méláztatok róla,
 mit hozott Világos, Arad:
 száz év hűséges ingaóra,
 én folytatom járástokat,
 mások járják lépéstetek,
 s míg árnyékunk a kőpadlóra
 hull hány nap, hét és hónap óta!
 s kihúnyunk, pisla mécsesek:
 sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
 Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
 árnyatok felénk integet.

 (1950, az ÁVH börtönében)