Jó sok idő eltelt legutolsó utazásunk óta, külön szerencsétlen egybe esés, hogy magam, szinte azóta betegeskedem. Lábadozásomat megszakítva, lankadó kitartásomat a közösség gyógyító erejével, az együtt éneklésben reméltem felerősíteni így vállalkoztam az újabb kihívásra. Utazásunk apropóját egy református bál szerveződése adta, Vámosújfaluban.
Nem sok mindent tudtunk a helyi viszonyokról, menet közben derült ki, hogy ez a második ilyen bál a település közösségének életében. Nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy az esemény műsorának színesítésére minket kértek fel.
Szombat reggel autóba ültünk, s elindultunk először Sárospatakra, ahol a Református Kollégium Könyvtárát és kiállításait, majd a Rákóczi vár Vöröstornyát szerettük volna megtekinteni. Gyönyörű időnk volt az utazáshoz, végig kísért minket a nap, az én fejemet kiváltképp lelkesen sütögette az autóban. Korán értünk Patakra, még volt időnk az 1 órára megbeszélt túravezetés előtt, így beültünk egy kávéra, közel a Kollégiumhoz. Picike, ízléses kávézóra akadtunk, különleges kávékat, teákat, forró csokikat lehetett rendelni, s mi lelkesen kóstoltuk végig a habos finomságokat. Elárasztottuk a létesítményt, de becsületükre legyen mondva, finom és jó kávét készítettek, kis csoportunk, mind a 15 fő maximálisan elégedetten távozott. Innen, még mindig volt időnk, először a szoborparkban tettünk egy rövid látogatást. Különösen meleg fények, enyhe szellő és végtelen csendesség kísérte sétánkat, végig néztük a szobrokat, és kicsit szomorú szívvel vettük észre, hogy a szemét eldobása itt is hobbi sportnak látszik, egészen messze az úttól, padoktól, szemetes kukáktól landolnak a sörös dobozok, üdítős flakonok, zsepik... Pedig, amit elsőként észre vettem, hogy a helyi szemetes kukákra az alábbi felirat van piros betűkkel írva, hallom is magamban "Fülesesen" - " Köszönöm, hogy észre vettél!" Így, miután elmentünk mellette, gyakran eszembe jutott a kötelező formula: "Kedves kuka! Nagyon szívesen, máskor is".
 |
| Szobor parkban |
 |
| János és Marcsi |
 |
| Ősfenyők árnyékában Kossuth Lajos |
 |
| Öreg, szú-rágta fa |
 |
| Fények az aljnövényzeten |
Sejtettem, hogy eszembe fog jutni, mint már annyiszor meg is történt, ha különleges helyen járok, hogy néhány ember születésétől fogva mennyivel szerencsésebb, mint mások... Néhány száz kilométerrel arrébb születve, mennyire kiemelkedő lehetőségeket kaphat, érhet el könnyeben, kerülhet jó iskolába, különleges életpályára a gyerek... Sárospatak és környéke továbbra is rangot, a tudományt, a hagyományt jelenti, ami ha beépül egy gyerek életébe, meghatározza gondolkodását, vélhetően sokra fogja tartani, becsülni végig pályája során. Ezt nem egyfajta irigység mondatja velem, hanem szerény következtetésnek szánom, amit az élet számtalanszor igazolt... Hiszen, lehet sárospataki diák egy dunavecsei gyerek is, még sem ez a gyakoribb választás továbbtanulásnál. Hogy miért? Talán, még mindig számít a szülői közelség, a hazautazás lehetősége, az elszakadás halogatása, magamról tudom, 14 évesen nem volt könnyű saját lábra állni még a Duna másik partján sem.
Maga a környék történelmi jelentősége mit sem csökkent az idők során, mind ezt megtudtuk idegenvezetőnktől, aki szárnyai alá vett bennünket a Kollégium Könyvtárának bemutatása során.
Nyitott szívvel, fogékonyan, tanulmányozásra készen álltunk, s volt is min csodálkoznunk, pl. a könyvtár hatalmas gyűjteményén, aminek töredéke látható az impozáns, festett kupolás nagyteremben. A hűvösön, ami körbe veszi a több száz éves könyveket. A nap melege és por nélkül is átható jellegzetes "régi könyv-illaton". Vezetőnk kiemelt egy kb. 15 kg-os, aranyozott szegélyű könyvet, kezében tartva fellapozta, s felfedte titkait: egy négy nyelvű Bibliát hozott közel hozzánk III. Rákóczi György fejedelem könyvtárából. Arra a kérdésre, hogy nem félti-e a könyvet a kézbevételtől, hiszen más könyvtárakban ez elő nem fordulhatna, azt a választ kaptuk, hogy nem. A terem légcseréje, hőfoka biztosítja az állagát, és az óvatos érintés nem tehet kárt egy kb. 1400 évig strapabíró könyvben. Kérdésemre kapott válaszon is elcsodálkoztunk - nem, nem tanítanak latint az intézményben, már régóta nem... Valahogy azt gondoltam, hogy itt még van miért tanítani, hiszen az itt tartott és őrzött könyvek általában latinul íródtak, s kutatásokkal, könyvekkel foglalkozó diákok is itt tanulhatnák meg a nyelvet, hol máshol?
 |
| Ez csak egy polcrészlet |
 |
| Tárlatvezetés közben |
 |
| Szintén a fény az úr... (Marinka fotózta) |
 |
| Gyönyörű fényekkel (Marinka) |
 |
| Festett kupola a mennyezeten |
 |
| III. Rákóczi György könyvtárából |
 |
| A négy nyelvű Biblia |
 |
| Nézelődés közben |
Kódexek, Bibliák, Ősnyomtatványok, Hitvalló könyvek, Fejedelmi könyvek, Hitújító könyvek, tudós tanárok művei, neves könyvtárnokokról készült festmények, neves költők, írók kéziratai, katalógusok, Sárospataki Lapok, Füzetek, Ifjúsági Közlönyök, a könyv mesereinek, nyomdászoknak, könyvkötőknek, betűmetszőknek neves munkái mellett láthatók az intézmény egyéb gyűjteményei: Levéltár, Adattár, iskolai, tanszéki, szemináriumi, internátusi fiók-könyvtárak, könyvtárnokok munkatermi segéd-könyvtárai, szabad polcos, olvasótermi kézi könyvtárak, és a mai kornak megfelelő digitális könyvtár. Az iskolai kiállításon végig szaladtunk, idő hiányában csak pillantásokat tudtunk vetni, hiszen mennünk kellett tovább, a Rákóczi várba. Ami még maradandó emléket hoztunk el a Kollégiumból, képekben fogom elmesélni...
 |
| A tudományos tanszék, fizika műhelye |
 |
| Díszes öv az 1700-as évekből |
 |
| Lorántffy Zsuzsa varró-műhelyének emlékei |
 |
| Lorántffy-műhely úrasztali hímzése |
 |
| Írtunk az emlékkönyvbe |
 |
| Freskó részlet |
 |
| Festeni tudnék ilyet, de jó lenne! |
 |
| A fizika tanszék részlegén a 3D-s kép elődje, prizmával és tükörrel, alulról megvilágítva egy lámpával |
A várban nézelődéssel kezdődött foglalkozásunk, az idegenvezetésre várnunk kellett egy órát. (én ezalatt pihentem egy hatalmas bőrfotelbe vackolva, hát és váll nyugalomban, jól esett...!) Közben eszembe jutott A Vöröstorony kincse c. delfin sorozatban megjelent ifjúsági regény, csak az író neve nem ugrott be. Mire nem jó az internet, Ildike azonnal utána is nézett, és Hollós Corvin Lajos művét sikerült beazonosítani. Mint kiderült, nem ismeretlen másoknak sem ez a történelmi kalandregény, talán érdemes lenne újra fellapozni, ha már így felidéződött.
 |
| Lorántffy loggia |
 |
| A vár Bodrog felőli oldala |
 |
| Rákóczi vár |
Meglepően sok mindenre emlékeztem, ahogyan olvasgattam a program füzeteket, ha saját szememmel nem is láttam mindent, de nem maradtam információ nélkül a pihenésem alatt sem. A Vöröstoronyban is jártam már jó pár évvel ezelőtt, mikor a környéken kalandoztunk családommal, gyerekeimmel, de ide még is fel akartam menni. Ugyanis, imádom ezt a tornyot!
 |
| "A Zsuzsa" |
 |
| A Vöröstorony |
 |
| Belső udvarról |
" A Zsuzsa" nevű idegenvezetőnkkel már az elején jó viszonyt tudtunk kialakítani, mikor megtudta, hogy egy egész énekkar lesi szavait. Ki is használta a lehetőséget, s cserébe egy-egy extra információért énekeltünk neki a legszebb termekben, előterekben az oda illő dalainkból. Tiszteletben tartottuk kéréseit, értékeltük humorát, diplomáciáját, szabad száját, jó látogatók voltunk, megkedveltük egymást. Végül, mikor a konyha részen elbúcsúzott tőlünk, Ő is énekelt egy dalt, s kedélyesen zárult az egy óra szellemi és kor utazásunk. Nem lehet csalódni ebben, a múlt olyan közeli itt, szinte a bőrödön érzed, ahogy a huzatos váron haladsz át, mit érezhettek a katonák, szolgálók, hogy hova ült ki a fényre olvasni a vár ura, úrnője, hol imádkoztak, tanácskoztak, táncoltak, honnan fűtöttek, hova pottyantottak, hol húzták fel a vizet, minden olyan érthető, világos, elképzelhető.
 |
| Esti szürkület Sárospatakon |
 |
| Kilátó hely a tetején |
De minden jónak vége van egyszer, vártak minket Vámosújfaluban, a rendezvényen.
10 km autózás után meg is érkeztünk Vámosújfaluba, a Vakodába. Nem elírás ez, valóban így hívják a környéken a Búzavirág Alapítványt, ahol megváltozott munkaképességű, látás vagy mozgás sérült embereket foglalkoztatnak. Tiszta, új építésű szállásunkon mindenünk megvolt, mire szükségünk lehetett, nagyjából ennyit sikerült felmérni a Vakodából, a sötétedés miatt körbe nézni nem tudtunk, csak másnap reggel.
A bál terem gyönyörűen fel volt díszítve, ízlésesen, okosan oldották meg a ruhatárolást, ami nekem külön tetszett. A terítésből nem hiányzott a házi készítésű aprósütemény, amire rá is buktunk, hiszen már nagyon éhesek voltunk, s a vacsora előtt még énekelnünk kellett. Gyors beéneklésre volt időnk, eligazítás, finomítás és már érkeztek is a vendégek. Mint általában jótékonysági rendezvényen, itt is az egyik bevételi forrás a vacsora ára, a másik a tombola. Nekünk a vacsoráért nem kellett fizetnünk, cserébe műsort adtunk, de a tombolából jócskán vásárolt az énekkar. Rövid gyermek műsor után már is a színpadon találtuk magunkat. Fáradtságunk ellenére igyekeztünk jól szerepelni, de magamon éreztem, hogy dekoncentrált vagyok, nehezebben ment az összecsengés. Külső fül számára remélem, nem volt bántó, mi azért hallottuk magunkat. Úgy érzem, kicsit túl hajtottuk magunkat az utazással, nézelődéssel, tele volt a lelkünk a látnivalókkal, élményekkel. Alapjába véve is szerettünk volna hálásan énekelni, hisz nem sűrűn hívnak minket ilyen messzire el, talán azért átsugárzott ez a hála. Visszafogott tapsot kaptunk, de taps volt ez, akárhogy is jellemezzük. Apró sikerünket jelzi, hogy elkérték a kottánkat, elolvasni a versek szövegeit, amik szerepeltek műsorunkban. Ady Endre, Reményik Sándor, Petőfi Sándor versei, a Népdalzsoltárok, Zalai virágének, Székely lakodalmas és a Vers és dal, saját szerzeményünk Zsuzskával. Miután leültünk, nem sokkal később hozták is a vacsorát, ami nagyon jól esett, barackos csirkemell, rántott hús és két féle köretből állt. Az asztalon ásványvíz, helyi borok és pálinkák várták, hogy hangulatba kerüljön a társaság, s erről még az egy személyes zenekar is jó dal választásokkal gondoskodott.
 |
| Magdi és Marinka |
 |
| Ica néni és Vera |
 |
| Györgyi és Marcsi |
 |
| Zsóka és Györgyi |
 |
| Lilla és Ildi |
 |
| Zsuzska koncert előtti szokásos, feszült mosolya |
 |
| Gábor bácsi, Zsuzska, Anna néni, Janka |
 |
| Zsuzsi szemlélődése |
 |
| A bál terem |
 |
| Színpadon az énekkar |
De bizony én elfáradtam, számomra itt véget is ért a bál. A sötét utcákon visszasétáltunk kísérőimmel, Anna nénivel és Gábor bácsival a szállásra, majd elbúcsúztunk, s én bevackoltam a hálóterembe. Furcsa volt egy ekkora szálláson egyedül lenni, gyorsan be is kapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami alapzaj, majd zuhanyozás után fénykép nézegetéssel borult rám az álom. A többiek, hál Istennek, mulattak! Hajnal fél kettő felé jöttek meg, s tértek nyugovóra, de ez a reggeli ébredést egyáltalán nem befolyásolta, szinte egy időben ébredt fel mindenki. Közös reggeli kávézással, a tombola húzás izgalmas beszámolóival telt a reggel, majd gyorsan összecsomagoltunk, mert Gábor bácsi azt az üzenetet hagyta, hogy 8 órára értünk jön, fél 9 felé indulunk haza... Mire értünk jött, már lent vártuk az udvaron, s nézelődtünk a reggeli fényben. Sokkal könnyebb lesz elmesélnem mindent, ami ezen az izgalmas reggelen történt velünk, fényképekkel, mert mint tudósítónak, kötelességem volt résen lenni, elkapni a pillanatokat. Videó is készült a biciklizésről, de sajnos ide nem lehet feltölteni, így ez csak a facebookon látható. Következzenek hát a képek, és köszönöm, hogy velem tartottál...
 |
| Elrontott fazekas munkák a köcsögfán |
 |
| A szállásunk |
 |
| Az egyik pagoda macska lakhely |
 |
| Nyolcszemélyes bicikli |
 |
| Szövő műhely |
 |
| Megrendelésre készült szőnyegek |
 |
| Munkadarab |
 |
| Fazekas műhely az alapanyagokkal |
 |
| Megrendelésre készülő bögrék |
 |
| Isteni káosz |
 |
| Korongozó munka után |
 |
| Szent Erzsébet medálok égetés előtt |
 |
| Műhely látkép |
 |
| Búzavirág Alapítvány faragott táblája |
 |
| Mintaboltban a vezető asszony |
 |
| Ezernyi látnivaló |
 |
| Csengettyűk hangpróbája |
 |
| És akkor biciklire fel! Gábor bácsi a kormánynál.... |
 |
| Senki sem figyelt rám, akkora volt az élmény... |
 |
| Közben a bicikli útjából el kellett állni az autókkal |
 |
| A megérkezés |
 |
| Bizonyíték, hogy egyben maradt |
 |
| Kosárfonó műhely |
 |
| Munkadarab |
 |
| Fonópad |
 |
| Az odakészített kis nasi a munkásnak |
 |
| Amint látod, a Vakoda önfenntartó Alapítvány, rendelésre készítenek csodás dolgokat, jelenleg 60 embert foglalkoztatnak. Töretlen lelkesedéssel szőnek, fonnak, korongoznak, de működik még e mellett a kertészet és a fafaragás is. |
